Uitz Renáta

Április elején az Országgyűlés rohamtempóban megalkotta a CEU-törvényt, majd két hete, sokkal komótosabban – a Velencei Bizottság tanácsadó véleményének tervezetét bevárva – elfogadta a civiltörvényt is. Sem a kormányt, sem a nép választott képviselőit, sem a köztársasági elnököt nem hatották meg a kitartóan tüntető tíz­ezrek, a társadalmi nyilvánosság maradék eszközeit tiltakozásra használó százak, köztük elismert magyar jogászok, az óvatosságra intő nemzetközi szervezetek (például az EU különböző fórumai), az aggodalmuknak hangot adó külföldi kormányok és az értetlenkedő európai politikai pártok.

Az Országgyűlés kedden elfogadta a felsőoktatási törvény külföldi egyetemeket érintő azon módosítását, ami ellehetetleníti többek között a Central European University (CEU) magyarországi működését.

Bár az újságírók kitiltása a Parlamentből az elmúlt években szinte nemzeti sportunkká lett, korántsem hungarikum: az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a minap egy macedón ügyben vizsgálta a sajtómunkások országgyűlési kitiltásának emberi jogi vonatkozásait (Selmani és mások kontra Macedónia). Az EJEB szerint, amikor a házelnök megfosztotta az újságírókat a lehetőségtől, hogy a parlamenti üléstermi eseményekről tudósítsanak, nemcsak az újságírók szólásszabadságát sértette, hanem a sajtótermékeket fogyasztó közönség jogait is egyezménysértő módon korlátozta. Bár a macedón ügy közvetlen hatással nem bír a magyar házelnök és az Országgyűlésből kitiltott újságírók közjogi kalandjainak kimenetelére, a macedón döntésben foglalt általános megállapítások a magyar eseményekre tekintettel sem érdektelenek.

Az Alkotmánybíróság (AB) Mikulásra kedves aprósággal lepte meg köztársaságunk lakóit: kimondta, hogy vizsgálhatja, vajon az unióval folytatott közös hatáskörgyakorlás során „sérül-e Magyarország történeti alkotmányán alapuló önazonossága”.

Köszönettel tartozik Európa a Magyar Helsinki Bizottság és az Átlátszó jogászainak. Olyan ügyet vittek az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé, amelyben az EJEB legfőbb fóruma, a Nagykamara alkalmat talált rá, hogy kimondja: az Emberi jogok európai egyezményének 10. cikke védi a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot.

Dicséretes, mértékadó, követendő – ilyen és hasonló jelzők illenek leginkább a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarájának ama ítélete elé, amit az EJEB az egykori magyar főbíró menesztésének ügyében hozott. Bár az ítélet a magyar államot alaposan elmarasztalja (100 ezer euró sok pénz), messze nem ez a fő erénye.

Büszkék lehetünk hazánk európai emberi jogi teljesítményére: az elmúlt hetekben Magyarország ismét számos kérdésben segítette elő az európai emberi jogi mérce fontos részleteinek kimunkálását.

Abban, hogy a költségvetési törvényben eldug egy kormány egy-két meglepetést, nincsen semmi kivételes.

Rájár a rúd a lengyel Alkotmánybíróságra (AB). A fordulatokban gazdag, ám legtöbb ízében méltatlan történet még 2015 nyarán kezdődött.

Érdekes kis színessel örvendeztette meg az atlatszo.hu a minap a nagyérdeműt: honfitársunk, Takács Péter az EU csalás elleni hivatalához (OLAF) fordult, mivel furcsállta, hogy a Chemium Kft. a pályázatával 558 millió forint uniós támogatást nyert a vakok és gyengénlátók internetezését segítő szoftver kifejlesztésére.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság Kennedy bíró vezette többsége szerint a meleg párok alapvető alkotmányos joga, hogy ugyanolyan feltételekkel köthessenek házasságot, mint heteroszexuális polgártársaik.

A miniszterelnök úr a Kossuth rádió 180 perc című műsorában az elmúlt pénteken megjegyezte, hogy „országvezetés, nemzetépítés, közösségépítés szempontjából” nem a spórolós Németországot tekinti példaértékűnek, hanem inkább Angliát, mostanság ott történnek ugyanis a „legizgalmasabb dolgok”.