Bár az amerikai alkotmány nem említi a melegházasságot, vagy épp a házasságkötéshez való jogot, a bíróság szerint az egyéni döntési szabadság és a törvény előtti egyenlőség védelméből mára az következik, hogy a meleg párok kizárása a házasságkötéshez való jogból az emberi méltóság olyan mértékű sérelmét okozza, hogy az egyben alkotmánysértő is. Ebből az következik, hogy az egyes tagállamok megsértik a szövetségi alkotmányt, ha jogszabályaikkal tiltják vagy akadályozzák a melegek házasságkötését.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a házastárs kiválasztása az egyik legszemélyesebb emberi döntés. A meleg párok párkapcsolata érdemben nem különbözik a különnemű párokétól. A meleg párok kizárása a házasságkötéshez való jogból alkotmányosan nem tartható fenn.
Fontos kiemelni, ahogy a bíróság is megtette, hogy az eljárásban a felek nem vitatták: a meleg párok ugyanannyira alkalmasak szülőnek, mint heteroszexuális társaik. A meleg párok szerető, támogató családi közeget teremtenek mind biológiai, mint örökbe fogadott gyermekeiknek. A bíróság figyelmét nem kerülte el, hogy az elmúlt évtizedekben egyre többen vállalják melegségüket, és egyre több meleg családban nevelkednek gyerekek. Elérkezett tehát az idő a melegházasság mint alapvető alkotmányos szabadság elismerésére.
Előzmények
Ez a döntés fontos győzelem a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű (LMBT) emberek jogaiért és elfogadásáért folytatott sok évtizedes küzdelemben. Az is vitán felül áll, hogy megérdemelte azt az örömünnepet, amit mind az Egyesült Államokban, mind szerte a világon kiváltott. De a határozat korántsem úttörő: a dél-afrikai Alkotmánybíróság épp tíz évvel ezelőtt hozott hasonló tartalmú ítéletet. A dél-afrikai alkotmánybírák szerint ugyanis mindenkinek alkotmányos joga van a mássághoz, az állam feladata nem az emberek egyformára fazonírozása, hanem épp sokféleségük elfogadása. A spanyol alkotmánybírák pedig már három éve kimondták, hogy bár a spanyol alkotmány a házasságot férfi és nő kapcsolataként határozza meg, a törvényhozó ettől eltérve megnyithatja a házasságkötést meleg párok előtt is. Ahogy azt a spanyol parlament meg is tette.
A múlt heti amerikai döntés fontos tehát, de korántsem egyedülálló. Sőt, valamelyest borítékolható is volt ez a végkifejlet, hiszen épp két éve mondta ki a Legfelsőbb Bíróság szintén Kennedy bíró vezette többsége egy másik ügyben, hogy a kongresszus – a meleg párokat kizárandó – nem tekintheti a házasságot kizárólag férfi és nő életközösségének. Az ítélet nem derült égből villámcsapás, hanem több évtizedes közösségépítő és felvilágosító kampányok, törvényhozási próbálkozások, népszavazási kampányok és persze pereskedés eredménye.
Noha a melegházasságot elismerő államok még az Egyesült Államok csatlakozásával is kisebbségben vannak a világon, a nyugati demokráciákban a melegházasság kezd komoly társadalmi támogatottságot nyerni. Az Egyesült Államokban az utóbbi években jelentősen megnőtt a támogatottsága; s az amerikaiak nincsenek egyedül. Írországban a 2015. májusi népszavazáson – 60 százalékos részvétel mellett – a választók 62 százaléka támogatta a melegházasság elismerését.
De miért is jó a meleg pároknak, ha házasságra léphetnek?
A gyakorlatban mindez azzal jár, hogy a hetero házaspárokhoz hasonlóan a meleg házaspároknak is jár a családi adókedvezmény, és magyarázkodás nélkül nyithatnak közös bankszámlát. Mentesülnek az örökösödési adó alól, a hetero házastárs özvegyéhez hasonlóan járnak a túlélő meleg házastársnak is pluszszabadnapok és támogatás a temetés megszervezéséhez. Az egészségügyi beavatkozásokba degeneratív betegsége vagy pillanatnyi állapota miatt beleegyezni nem képes meleg házastárs helyett is férje vagy felesége (tehát nem testvére vagy más közeli hozzátartozója) hozhat döntést, és persze mindkét apa és mindkét anya elhozhatja a bömbölő mumpszos gyereket az oviból, megalázó magyarázkodás nélkül.
Az ellenzők egykor és most
Hosszú út vezetett idáig, aminek korántsem értük el a végét. Az évek során sokat változott a vita hangneme, az elfogadható érvek köre, változtak a résztvevők és az ellentétek kifejezésének eszköztára is. A melegség és a meleg párok társadalmi elfogadásában vitathatatlan szerepe volt a melegség elfogadó („semmi extra”) ábrázolásának a tömegkultúrában. Amikor Tom Hanks 1993-ban HIV-pozitív meleg ügyvédet játszott a Philadelphiában, a témafelvetés még bátornak számított a mozivásznon. Tíz évvel később, a The Wire (Drót) című sorozatban (2002–2008) feltűnő leszbikus rendőrnő már anélkül csókolózott párjával, hogy ez különösebben meglepte volna a nagyérdemű tévénézőt.
A melegházasság egyre növekvő társadalmi támogatottsága nem jelent teljes körű elfogadást. Míg a melegjogok támogatása különösen a fiatalok körében növekszik, az amerikai újprotestáns egyházak követői nagy hangon tartanak ki a homoszexualitás bibliai alapú elutasítása mellett. Ez persze nem jelenti, hogy minden egyház elutasítóan lépne fel a melegekkel szemben: számos egyház és vallási közösség évek óta összead meleg párokat. Más egyházak nem tesznek ennyire radikális hitbéli és liturgikus lépéseket, csupán tudatosan kiállnak a melegházasság törvényi elismerésének útjából. Az igen befolyásos (és komoly anyagi forrásokkal rendelkező) mormon egyház egyik nagyhatalmú vezetője az elmúlt hónapokban többször is egyértelművé tette, hogy az egyház hívei szabadon nyilatkozhatnak a melegházasság és a melegjogok védelmében a kérdésről folyó politikai vitában. Óriási engedmény ez egy olyan vallási közösségben, amely évtizedeken át kiközösítette meleg tagjait.
Bár egyes republikánus képviselők és szenátorok vallási pátosszal átitatott házasságvédő megnyilvánulásait hallgatva meglepő lehet, a melegjogok védelmével záródó pereket követő törvényhozási vitákban a különböző egyházak egyre kevésbé törekszenek a melegházasság állami elismerésének megakadályozására. Ehelyett vezetőik azt igyekeznek elérni, hogy az egyházak és az egyházi emberek mentesüljenek a melegházasság celebrálásának kötelezettsége alól. Utóbbi leginkább szimbolikus igény: az állam és egyház elválasztásán alapuló közjogi rendszerben nemcsak az egyházak nem utasíthatják az államot törvényhozásra – az állam sem kötelezheti az egyházakat hittételeik feladására. (Az emberáldozat mint vallási gyakorlat azért kivételt képez.) Ahogyan azt az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, a melegházasság állami elismerése nem gátolja meg az egyházakat ellenvéleményük nyilvános hangoztatásában, éppúgy, ahogy a melegjogok védelmezői is szabadon kifejthetik álláspontjukat.
A melegházasság állami elismerése persze nem jelenti a melegjogok automatikus, teljes körű védelmét. Amerikában továbbra is hiányoznak a munkahelyi vagy épp a szolgáltatások körében mindennapos diszkrimináció elleni garanciák. Érdekes módon hazánkban ezek a szabályok jól ismertek: számos törvény, ezek között is kiemelkedően a 2003. évi egyenlő esélyekről és az egyenlő bánásmódról szóló törvény tiltja a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést. Az alaptörvény közismerten hallgat a kérdésben, az Alkotmánybíróság sokéves gyakorlata alapján azonban az alkotmányos diszkriminációtilalom a szexuális orientációra is kiterjed.
A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény 2009 óta lehetővé teszi a házassággal közel azonos jogokat biztosító állami elismerés megszerzését a meleg párok számára. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntésének és számos frissebb európai fejleménynek fényében legalábbis érdemes lenne megfontolni, van-e értelme megkülönböztetni a meleg párokat a névviselés, a mesterséges megtermékenyítés vagy épp a közös örökbefogadás kérdésében. Nehéz elhinni, hogy férfi és nő házasságának intézményét alapjaiban rengetné meg, ha Kovács J. és Kiss G. ezentúl Kiss-Kovács, vagy Kovács-Kiss néven venne BKV-bérletet vagy fizetne elő a kábeltévére. Hasonlóképp: bármilyen hihetetlenül is hangzik, ahogy az Egyesült Államokban, úgy Magyarországon is számos meleg pár nevel gyermeket. Ez nem holmi elméleti lehetőség, hanem olyan társadalmi tény, amellyel a törvényhozónak inkább előbb, mint később lenne célszerű szembenéznie, hiszen sok esetben a fennálló élethelyzetet legalizálná.
Ezektől a kis lépésektől, amelyek a mai bejegyzett élettársi kapcsolatot elválasztják a házasságtól, érzékelhetően nem szakadna le az ég – Amerikában és Írországban sem szakadt. De Dublinban azért előbújt egy szivárvány.
A szerző alkotmányjogász.
