Baski Sándor

Nem lenne abban semmi meglepő, ha a kínzást és likvidálást napi rutinként művelő Jack Bauer egy esős délután besétálna egy templomba, hogy könynyítsen a lelkén. Bármilyen megingathatatlannak tűnik a jeles terrorelhárító, talán benne is támadnak néha kétségek cél és eszköz relációs viszonyát illetően.

Ha már Obama elnök is nagy nyilvánosság előtt élcelődik egy valóságshow szereplőin, akkor a nevezett műsort nyugodtan tekinthetjük meghatározó popkulturális jelenségnek. A 2009-ben indult Jersey Shore, amely nyolc fiatal vakációját dokumentálta a címbéli üdülőhelyen, rekordnézettséggel fut a mai napig, sikerét egyetemi konferenciákon elemzik.

Talán még nem tűnt fel mindenkinek, de a videomegosztóknak hála jelentős paradigmaváltás történt a gagyigyártás piacán. Az uhrinbenedekek, vagyis a látványosan tehetségtelen, de önnön produkciójukat véresen komolyan vevő performerek sikereit megirigyelve a wannabe-sztárok egy része immáron direkt gagyit készít, az anyázós komment elvégre éppolyan hasznos forgalomgenerátor, mint a dicsérő.

A MaNcs hasábjain már tárgyalt Random virtuális képregénymagazin második számára röpke fél évet kellett várni. Az írók-rajzolók szemszögéből nézve ez nem számít kirívóan hosszú időnek, a kollektíva legtermékenyebb tagjai ugyanis átlagosan 50 oldalt szállítottak le, ami nyugodtan nevezhető kiemelkedő teljesítménynek.

A Roham magazin által kiadott Scrap nem az, aminek látszik. A fülszöveg vérbeli sci-fi kalandokkal csábítja leendő olvasóját, azt állítva, hogy egy ismeretlen bolygóra tévedt mélyűri térképész, bizonyos Gus megpróbáltatásait követhetjük benne, miközben egy csúcskategóriás harci robot (BOB) és egy őrült szuperszámítógép (Errol) is bonyolítja jelenlétével a cselekményt.

Amikor a csavaros agyvelejű Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetősen elcsépelt trükk, de még mindig működik, ha okosan csinálják.

Az "első magyar thriller websorozat" (lásd: Az elszabadult démon, MaNcs, 2011. május 12.) után megérkezett az "első magyar romantikus websorozat" is, ahogy azt az Origo produceri közreműködésével készült film promója hirdeti.

A romantikus vámpírregényeken kívül talán csak egyetlen műfaj létezik, amely képes a nagyobb könyvesboltokban külön emeletet megtölteni: az életvezetési tanácsokat kínáló, falrengető okosságokkal teli kiadványoké. Ezeken belül is külön szekciót képeznek a karrierépítés, az önmenedzselés és a meggazdagodás trükkjeivel házaló könyvek.

A decemberben, nulla reklámmal elindított, mindössze félmilliós büdzséből forgatott webszéria, a MAB első évadának epizódjait eddig több tízezren nézték meg.

A képregénystrip felettébb korszerű műfaj: az állandóan időzavarral küzdő polgár a buszra várva, kávézás közben vagy épp a vécén ülve másodpercek alatt betolhat egy csíkot. Rövidsége miatt katartikus élményekkel nem szolgálhat, ellenben ha ügyesen sáfárkodik azzal a három-négy panellel az alkotó, mosolyt - még jobb esetben: széles vigyort - rajzolhat az olvasó fülei közé.

A kortárs magyar képregény helyzete némiképp a magyar filméhez hasonlatos: noha akadnak tehetséges művelői, a közönséget csak mérsékelten képes lázba hozni - a beavatottak cserébe végeláthatatlan vitákat folytatnak arról, hogyan lehetne a műfajt népszerűbbé tenni. Az egyik frakció szerint a szélesebb közönség ingerküszöbét elérő zsánerképregényekre is szükség lenne.