képregény - Párkocka

  • Baski Sándor
  • 2011. április 14.

Zene

A képregénystrip felettébb korszerű műfaj: az állandóan időzavarral küzdő polgár a buszra várva, kávézás közben vagy épp a vécén ülve másodpercek alatt betolhat egy csíkot. Rövidsége miatt katartikus élményekkel nem szolgálhat, ellenben ha ügyesen sáfárkodik azzal a három-négy panellel az alkotó, mosolyt - még jobb esetben: széles vigyort - rajzolhat az olvasó fülei közé.
A képregénystrip felettébb korszerû mûfaj: az állandóan idõzavarral küzdõ polgár a buszra várva, kávézás közben vagy épp a vécén ülve másodpercek alatt betolhat egy csíkot. Rövidsége miatt katartikus élményekkel nem szolgálhat, ellenben ha ügyesen sáfárkodik azzal a három-négy panellel az alkotó, mosolyt - még jobb esetben: széles vigyort - rajzolhat az olvasó fülei közé. A nyerõ formula birtokában viszont könnyedén rutinná válhat a csíkgyártás, pláne, ha visszajelzésekkel sem találkozik a rajzoló.

Ez a veszély a tavaly májusban indult Párkocka.hu gárdáját kevésbé fenyegeti, a napi frissítésû, kizárólag stripeket közlõ honlapon ugyanis nem párhuzamos magányban alkot az öt kiváló karikaturista, hanem egymásra is reagálva. Továbbfûzik a feldobott témákat, inspirálják, megihletik a másikat, tisztelgésképpen pedig kölcsönveszik a kollégák figuráit és stiláris megoldásait. A különálló csíkokat ráadásul még maga Kim Ir Szen elvtárs is összeköti, aki a stripek végén - afféle rezonõrként - egy-egy tömegpusztító szóviccel kommentálja a látottakat.

A Nagy Vezér kitüntetõ jelenléte ellenére a Párkocka mellõzi a közéleti-politikai humort, inkább a közelmúltban megszûnt Kretén és a népszerû Napirajz közös keresztmetszeteként lehetne definiálni. Nem véletlenül: Göndöcs Gergely és Marabu korábban a másfélkegyelmû humormagazin oszlopos tagjai voltak, s a Párkocka stábjában a Napirajz mögött álló Grafitember, azaz Merényi Dániel is ott van. A korábban kevésbé ismert Plá és az olvasóból állandó rajzolóvá elõléptetett Bélabátyó munkái sem lógnak ki, azaz mérsékelten offenzív, hol abszurdabb, hol blõdebb poénokkal operálnak õk is.

A szerkesztõk eközben, amennyire csak lehet, webkettõsítették a honlapot: a publikum ezerféleképpen megoszthatja, lájkolhatja, sõt pólóra nyomtatva egybõl meg is veheti a rajzokat. Nem csak a mûfaj korszerû, a csomagolás is.

rkocka.hu

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.