képregény - Párkocka

  • Baski Sándor
  • 2011. április 14.

Zene

A képregénystrip felettébb korszerű műfaj: az állandóan időzavarral küzdő polgár a buszra várva, kávézás közben vagy épp a vécén ülve másodpercek alatt betolhat egy csíkot. Rövidsége miatt katartikus élményekkel nem szolgálhat, ellenben ha ügyesen sáfárkodik azzal a három-négy panellel az alkotó, mosolyt - még jobb esetben: széles vigyort - rajzolhat az olvasó fülei közé.
A képregénystrip felettébb korszerû mûfaj: az állandóan idõzavarral küzdõ polgár a buszra várva, kávézás közben vagy épp a vécén ülve másodpercek alatt betolhat egy csíkot. Rövidsége miatt katartikus élményekkel nem szolgálhat, ellenben ha ügyesen sáfárkodik azzal a három-négy panellel az alkotó, mosolyt - még jobb esetben: széles vigyort - rajzolhat az olvasó fülei közé. A nyerõ formula birtokában viszont könnyedén rutinná válhat a csíkgyártás, pláne, ha visszajelzésekkel sem találkozik a rajzoló.

Ez a veszély a tavaly májusban indult Párkocka.hu gárdáját kevésbé fenyegeti, a napi frissítésû, kizárólag stripeket közlõ honlapon ugyanis nem párhuzamos magányban alkot az öt kiváló karikaturista, hanem egymásra is reagálva. Továbbfûzik a feldobott témákat, inspirálják, megihletik a másikat, tisztelgésképpen pedig kölcsönveszik a kollégák figuráit és stiláris megoldásait. A különálló csíkokat ráadásul még maga Kim Ir Szen elvtárs is összeköti, aki a stripek végén - afféle rezonõrként - egy-egy tömegpusztító szóviccel kommentálja a látottakat.

A Nagy Vezér kitüntetõ jelenléte ellenére a Párkocka mellõzi a közéleti-politikai humort, inkább a közelmúltban megszûnt Kretén és a népszerû Napirajz közös keresztmetszeteként lehetne definiálni. Nem véletlenül: Göndöcs Gergely és Marabu korábban a másfélkegyelmû humormagazin oszlopos tagjai voltak, s a Párkocka stábjában a Napirajz mögött álló Grafitember, azaz Merényi Dániel is ott van. A korábban kevésbé ismert Plá és az olvasóból állandó rajzolóvá elõléptetett Bélabátyó munkái sem lógnak ki, azaz mérsékelten offenzív, hol abszurdabb, hol blõdebb poénokkal operálnak õk is.

A szerkesztõk eközben, amennyire csak lehet, webkettõsítették a honlapot: a publikum ezerféleképpen megoszthatja, lájkolhatja, sõt pólóra nyomtatva egybõl meg is veheti a rajzokat. Nem csak a mûfaj korszerû, a csomagolás is.

rkocka.hu

****

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.