képregény - Párkocka

  • Baski Sándor
  • 2011. április 14.

Zene

A képregénystrip felettébb korszerű műfaj: az állandóan időzavarral küzdő polgár a buszra várva, kávézás közben vagy épp a vécén ülve másodpercek alatt betolhat egy csíkot. Rövidsége miatt katartikus élményekkel nem szolgálhat, ellenben ha ügyesen sáfárkodik azzal a három-négy panellel az alkotó, mosolyt - még jobb esetben: széles vigyort - rajzolhat az olvasó fülei közé.
A képregénystrip felettébb korszerû mûfaj: az állandóan idõzavarral küzdõ polgár a buszra várva, kávézás közben vagy épp a vécén ülve másodpercek alatt betolhat egy csíkot. Rövidsége miatt katartikus élményekkel nem szolgálhat, ellenben ha ügyesen sáfárkodik azzal a három-négy panellel az alkotó, mosolyt - még jobb esetben: széles vigyort - rajzolhat az olvasó fülei közé. A nyerõ formula birtokában viszont könnyedén rutinná válhat a csíkgyártás, pláne, ha visszajelzésekkel sem találkozik a rajzoló.

Ez a veszély a tavaly májusban indult Párkocka.hu gárdáját kevésbé fenyegeti, a napi frissítésû, kizárólag stripeket közlõ honlapon ugyanis nem párhuzamos magányban alkot az öt kiváló karikaturista, hanem egymásra is reagálva. Továbbfûzik a feldobott témákat, inspirálják, megihletik a másikat, tisztelgésképpen pedig kölcsönveszik a kollégák figuráit és stiláris megoldásait. A különálló csíkokat ráadásul még maga Kim Ir Szen elvtárs is összeköti, aki a stripek végén - afféle rezonõrként - egy-egy tömegpusztító szóviccel kommentálja a látottakat.

A Nagy Vezér kitüntetõ jelenléte ellenére a Párkocka mellõzi a közéleti-politikai humort, inkább a közelmúltban megszûnt Kretén és a népszerû Napirajz közös keresztmetszeteként lehetne definiálni. Nem véletlenül: Göndöcs Gergely és Marabu korábban a másfélkegyelmû humormagazin oszlopos tagjai voltak, s a Párkocka stábjában a Napirajz mögött álló Grafitember, azaz Merényi Dániel is ott van. A korábban kevésbé ismert Plá és az olvasóból állandó rajzolóvá elõléptetett Bélabátyó munkái sem lógnak ki, azaz mérsékelten offenzív, hol abszurdabb, hol blõdebb poénokkal operálnak õk is.

A szerkesztõk eközben, amennyire csak lehet, webkettõsítették a honlapot: a publikum ezerféleképpen megoszthatja, lájkolhatja, sõt pólóra nyomtatva egybõl meg is veheti a rajzokat. Nem csak a mûfaj korszerû, a csomagolás is.

rkocka.hu

****

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.