képregény - Random 2.

  • Baski Sándor
  • 2011. augusztus 11.

Zene

A MaNcs hasábjain már tárgyalt Random virtuális képregénymagazin második számára röpke fél évet kellett várni. Az írók-rajzolók szemszögéből nézve ez nem számít kirívóan hosszú időnek, a kollektíva legtermékenyebb tagjai ugyanis átlagosan 50 oldalt szállítottak le, ami nyugodtan nevezhető kiemelkedő teljesítménynek.
A MaNcs hasábjain már tárgyalt Random virtuális képregénymagazin második számára röpke fél évet kellett várni. Az írók-rajzolók szemszögébõl nézve ez nem számít kirívóan hosszú idõnek, a kollektíva legtermékenyebb tagjai ugyanis átlagosan 50 oldalt szállítottak le, ami nyugodtan nevezhetõ kiemelkedõ teljesítménynek. Az olvasónak viszont nincs könnyû dolga, ha hat hónap után fel akarja venni a folytatásos történetek fonalát, pláne, hogy egyik szerzõnek sem jutott eszébe összefoglalni az elõzõ rész cselekményét.

Ezt az apró kellemetlenséget leszámítva sikerült tartani a színvonalat, sõt bizonyos jelek arra utalnak, hogy a szerzõk megszívleltek valamit a bírálatokból. A magyar vonatkozások markánsabb jelenlétét reklamálók örvendhetnek: a nyitószám legérdektelenebb dolgozatáról (Elsõ naptól az utolsóig) kiderül, hogy katonaszereplõi részben magyarok, ami önmagában ugyan még kevés lenne a katarzishoz, viszont ezzel párhuzamosan sikerült emberibbé is tenni a karaktereket. A cyberpunk-panelekkel operáló történet folytatása mellett Gombalovaséknak (a név egy ikerpárt rejt) még egy új, tetszetõsen kidolgozott képregény elindítására is volt energiájuk (A követ), amelyben szintúgy akadnak pannon motívumok. A Cafe Postnuclear fõhõsérõl, Johnny Walkerrõl közben megtudhatjuk, hogy valójában Kovács János a becsületes neve, és azért keresi fel a nemzetközi seftelõközponttá lett Siófokot, hogy megtalálja Attila vezér urnáját. A Rossz bõrben hasonló hungarikumokkal nem szolgál, viszont a True Blood vagy az Alkonyat mintájára a vámpírtematika mellé beemeli a farkasember-motívumot - továbbra is ez a Random legkönnyedebb, legszórakoztatóbb képregénye. Az ellenpontot az önálló történetként funkcionáló Magna jelenti; az író, Wostry Ferenc célja feltehetõleg az volt, hogy minél véresebb, provokatívabb, blaszfémabb legyen a végeredmény. A Randomba - nomen est omen - ez is belefér.

random-magazin.blog.hu

***

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.