Ezt az apró kellemetlenséget leszámítva sikerült tartani a színvonalat, sõt bizonyos jelek arra utalnak, hogy a szerzõk megszívleltek valamit a bírálatokból. A magyar vonatkozások markánsabb jelenlétét reklamálók örvendhetnek: a nyitószám legérdektelenebb dolgozatáról (Elsõ naptól az utolsóig) kiderül, hogy katonaszereplõi részben magyarok, ami önmagában ugyan még kevés lenne a katarzishoz, viszont ezzel párhuzamosan sikerült emberibbé is tenni a karaktereket. A cyberpunk-panelekkel operáló történet folytatása mellett Gombalovaséknak (a név egy ikerpárt rejt) még egy új, tetszetõsen kidolgozott képregény elindítására is volt energiájuk (A követ), amelyben szintúgy akadnak pannon motívumok. A Cafe Postnuclear fõhõsérõl, Johnny Walkerrõl közben megtudhatjuk, hogy valójában Kovács János a becsületes neve, és azért keresi fel a nemzetközi seftelõközponttá lett Siófokot, hogy megtalálja Attila vezér urnáját. A Rossz bõrben hasonló hungarikumokkal nem szolgál, viszont a True Blood vagy az Alkonyat mintájára a vámpírtematika mellé beemeli a farkasember-motívumot - továbbra is ez a Random legkönnyedebb, legszórakoztatóbb képregénye. Az ellenpontot az önálló történetként funkcionáló Magna jelenti; az író, Wostry Ferenc célja feltehetõleg az volt, hogy minél véresebb, provokatívabb, blaszfémabb legyen a végeredmény. A Randomba - nomen est omen - ez is belefér.
***
