Websorozat - Limonádé a kávéhoz - Csalfa Karma

  • Baski Sándor
  • 2011. június 2.

Zene

Az "első magyar thriller websorozat" (lásd: Az elszabadult démon, MaNcs, 2011. május 12.) után megérkezett az "első magyar romantikus websorozat" is, ahogy azt az Origo produceri közreműködésével készült film promója hirdeti.
Mivel a műfaj (mármint: az online szériáké) mifelénk még gyerekcipőben sem jár, elsőzni nem különösebben nehéz feladat. Olyasmit alkotni, ami valóban újszerű, igazodik az online tér sajátosságaihoz és még közönséget is talál magának, jóval nehezebb mutatvány. A Csalfa Karma megrendelői igyekeztek biztosra menni: a célközönséget (18-39 közti nők) már a pályázatban kikötötték, majd győztesnek azt a Magyar Grundy UFA-t hozták ki, amely a Barátok közt révén jelentékeny rutint szerzett a szappangyártás területén. A történetet egy bizonyos Josie Ward jegyzi, aki az IMDb tanúsága szerint készített korábban is websorozatot, a rendező pedig az a Tóth Barnabás, akinek egy kváziromkom már áll a neve mellett (Rózsaszín sajt).

A szakmai-technikai tapasztalat látszik is az eddig bemutatott négy részen (első körben 24 epizód készült), a tévében futó magyar sorozatok színvonalát simán hozza, amivel azért, valljuk be, túl sokat még nem mondtunk. A Barátok közttel szemben mindenképpen a javára írandó, hogy mivel eredeti helyszíneken, mobilkamerákkal forgatják, egy fokkal kevésbé tűnik sterilnek. Ám a figuráknak, talán a külföldi írónak köszönhetően, pont annyi közük van a magyar rögvalóhoz, mint a Berényi-klánnak - nem sok. A történet sem pont az innovativitásával tüntet: a Bájos Divattervező, testvére, a Dögös Modell és az ugyanabban a társasházban éldegélő Sármos Séf az önkéntes kerítőnőt alakító Esztergályos Cecília asszisztenciája mellett szabályos szerelmi háromszögbe rendeződik.

A széria legfőbb erénye a feszes tempó és a rövidség: a hétperces epizódokat bevallottan munkahelyi fogyasztásra, egy-egy kávészünet kitöltésére szánták; kellően ingerszegény környezetben erre akár még alkalmas is lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.