Websorozat - Limonádé a kávéhoz - Csalfa Karma

  • Baski Sándor
  • 2011. június 2.

Zene

Az "első magyar thriller websorozat" (lásd: Az elszabadult démon, MaNcs, 2011. május 12.) után megérkezett az "első magyar romantikus websorozat" is, ahogy azt az Origo produceri közreműködésével készült film promója hirdeti.
Mivel a műfaj (mármint: az online szériáké) mifelénk még gyerekcipőben sem jár, elsőzni nem különösebben nehéz feladat. Olyasmit alkotni, ami valóban újszerű, igazodik az online tér sajátosságaihoz és még közönséget is talál magának, jóval nehezebb mutatvány. A Csalfa Karma megrendelői igyekeztek biztosra menni: a célközönséget (18-39 közti nők) már a pályázatban kikötötték, majd győztesnek azt a Magyar Grundy UFA-t hozták ki, amely a Barátok közt révén jelentékeny rutint szerzett a szappangyártás területén. A történetet egy bizonyos Josie Ward jegyzi, aki az IMDb tanúsága szerint készített korábban is websorozatot, a rendező pedig az a Tóth Barnabás, akinek egy kváziromkom már áll a neve mellett (Rózsaszín sajt).

A szakmai-technikai tapasztalat látszik is az eddig bemutatott négy részen (első körben 24 epizód készült), a tévében futó magyar sorozatok színvonalát simán hozza, amivel azért, valljuk be, túl sokat még nem mondtunk. A Barátok közttel szemben mindenképpen a javára írandó, hogy mivel eredeti helyszíneken, mobilkamerákkal forgatják, egy fokkal kevésbé tűnik sterilnek. Ám a figuráknak, talán a külföldi írónak köszönhetően, pont annyi közük van a magyar rögvalóhoz, mint a Berényi-klánnak - nem sok. A történet sem pont az innovativitásával tüntet: a Bájos Divattervező, testvére, a Dögös Modell és az ugyanabban a társasházban éldegélő Sármos Séf az önkéntes kerítőnőt alakító Esztergályos Cecília asszisztenciája mellett szabályos szerelmi háromszögbe rendeződik.

A széria legfőbb erénye a feszes tempó és a rövidség: a hétperces epizódokat bevallottan munkahelyi fogyasztásra, egy-egy kávészünet kitöltésére szánták; kellően ingerszegény környezetben erre akár még alkalmas is lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.