Websorozat - Limonádé a kávéhoz - Csalfa Karma

  • Baski Sándor
  • 2011. június 2.

Zene

Az "első magyar thriller websorozat" (lásd: Az elszabadult démon, MaNcs, 2011. május 12.) után megérkezett az "első magyar romantikus websorozat" is, ahogy azt az Origo produceri közreműködésével készült film promója hirdeti.
Mivel a műfaj (mármint: az online szériáké) mifelénk még gyerekcipőben sem jár, elsőzni nem különösebben nehéz feladat. Olyasmit alkotni, ami valóban újszerű, igazodik az online tér sajátosságaihoz és még közönséget is talál magának, jóval nehezebb mutatvány. A Csalfa Karma megrendelői igyekeztek biztosra menni: a célközönséget (18-39 közti nők) már a pályázatban kikötötték, majd győztesnek azt a Magyar Grundy UFA-t hozták ki, amely a Barátok közt révén jelentékeny rutint szerzett a szappangyártás területén. A történetet egy bizonyos Josie Ward jegyzi, aki az IMDb tanúsága szerint készített korábban is websorozatot, a rendező pedig az a Tóth Barnabás, akinek egy kváziromkom már áll a neve mellett (Rózsaszín sajt).

A szakmai-technikai tapasztalat látszik is az eddig bemutatott négy részen (első körben 24 epizód készült), a tévében futó magyar sorozatok színvonalát simán hozza, amivel azért, valljuk be, túl sokat még nem mondtunk. A Barátok közttel szemben mindenképpen a javára írandó, hogy mivel eredeti helyszíneken, mobilkamerákkal forgatják, egy fokkal kevésbé tűnik sterilnek. Ám a figuráknak, talán a külföldi írónak köszönhetően, pont annyi közük van a magyar rögvalóhoz, mint a Berényi-klánnak - nem sok. A történet sem pont az innovativitásával tüntet: a Bájos Divattervező, testvére, a Dögös Modell és az ugyanabban a társasházban éldegélő Sármos Séf az önkéntes kerítőnőt alakító Esztergályos Cecília asszisztenciája mellett szabályos szerelmi háromszögbe rendeződik.

A széria legfőbb erénye a feszes tempó és a rövidség: a hétperces epizódokat bevallottan munkahelyi fogyasztásra, egy-egy kávészünet kitöltésére szánták; kellően ingerszegény környezetben erre akár még alkalmas is lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.