képregény - Felvidéki Miklós: Némajáték

  • Baski Sándor
  • 2011. június 30.

Zene

Amikor a csavaros agyvelejű Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetősen elcsépelt trükk, de még mindig működik, ha okosan csinálják.
Amikor a csavaros agyvelejû Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetõsen elcsépelt trükk, de még mindig mûködik, ha okosan csinálják. Az elsõ önálló képregénykötetével jelentkezõ Felvidéki Miklós szerencsére ügyesen reflektál - nemcsak saját alkotói pozíciójára, de magára a szuperhõsmûfajra is.

A kerettörténet szerint négy lelkes képregénygeek összefog, hogy közösen teremtsék meg saját szuperhõsfigurájukat. A brainstorming eredménye, a csapat villámkezû rajzolójának hála, azonnal meg is elevenedik az olvasó elõtt, miközben a kollégák idõrõl idõre megvitatják, hogy jó irányba halad-e a cselekmény, és mûködõképesek-e a karakterek. Ha ez így nem lenne elég meta, Felvidéki rátesz még egy lapáttal, fõhõsül ugyanis egy olyan pantomimmûvészt választ, aki képes bármilyen elképzelt objektumot fizikailag is életre kelteni, míg a nemezis szerepét egy kérlelhetetlen mûkritikus játssza, aki viszont el tudja tüntetni a neki nem tetszõ tárgyakat, kezdve a kortárs galériák értéktelennek minõsített kiállításaival.

A hõs és az antihõs a mûfaj szabályainak megfelelõen a látványos fináléban egymásnak feszül, miközben az olvasó elmorfondírozhat rajta, hogy a nyilvánvaló dramaturgiai hiányosságokért (például a fõellenség mondvacsinált motivációjáért) ki a felelõs: maga Felvidéki, vagy a klisékben gondolkodó belsõ narrátorok - utóbbi esetben a képregény hibái is metapoénokként regisztrálhatók. Felvidéki vizuális tehetségét illetõen ugyanakkor nem maradnak kételyek, elnagyoltnak tûnõ, de expresszív rajzokkal, merész színjátékokkal, a mûfaji képregények ritmusában, szellemesen és élvezetesen mesél. És egyébként is: aki egy pantomimesbõl képes menõ hõst faragni, az csak tehetséges lehet.

Nyitott Könyvmûhely, 2011, 112 oldal, 2490 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.