képregény - Felvidéki Miklós: Némajáték

  • Baski Sándor
  • 2011. június 30.

Zene

Amikor a csavaros agyvelejű Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetősen elcsépelt trükk, de még mindig működik, ha okosan csinálják.
Amikor a csavaros agyvelejû Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetõsen elcsépelt trükk, de még mindig mûködik, ha okosan csinálják. Az elsõ önálló képregénykötetével jelentkezõ Felvidéki Miklós szerencsére ügyesen reflektál - nemcsak saját alkotói pozíciójára, de magára a szuperhõsmûfajra is.

A kerettörténet szerint négy lelkes képregénygeek összefog, hogy közösen teremtsék meg saját szuperhõsfigurájukat. A brainstorming eredménye, a csapat villámkezû rajzolójának hála, azonnal meg is elevenedik az olvasó elõtt, miközben a kollégák idõrõl idõre megvitatják, hogy jó irányba halad-e a cselekmény, és mûködõképesek-e a karakterek. Ha ez így nem lenne elég meta, Felvidéki rátesz még egy lapáttal, fõhõsül ugyanis egy olyan pantomimmûvészt választ, aki képes bármilyen elképzelt objektumot fizikailag is életre kelteni, míg a nemezis szerepét egy kérlelhetetlen mûkritikus játssza, aki viszont el tudja tüntetni a neki nem tetszõ tárgyakat, kezdve a kortárs galériák értéktelennek minõsített kiállításaival.

A hõs és az antihõs a mûfaj szabályainak megfelelõen a látványos fináléban egymásnak feszül, miközben az olvasó elmorfondírozhat rajta, hogy a nyilvánvaló dramaturgiai hiányosságokért (például a fõellenség mondvacsinált motivációjáért) ki a felelõs: maga Felvidéki, vagy a klisékben gondolkodó belsõ narrátorok - utóbbi esetben a képregény hibái is metapoénokként regisztrálhatók. Felvidéki vizuális tehetségét illetõen ugyanakkor nem maradnak kételyek, elnagyoltnak tûnõ, de expresszív rajzokkal, merész színjátékokkal, a mûfaji képregények ritmusában, szellemesen és élvezetesen mesél. És egyébként is: aki egy pantomimesbõl képes menõ hõst faragni, az csak tehetséges lehet.

Nyitott Könyvmûhely, 2011, 112 oldal, 2490 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.