képregény - Felvidéki Miklós: Némajáték

  • Baski Sándor
  • 2011. június 30.

Zene

Amikor a csavaros agyvelejű Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetősen elcsépelt trükk, de még mindig működik, ha okosan csinálják.
Amikor a csavaros agyvelejû Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetõsen elcsépelt trükk, de még mindig mûködik, ha okosan csinálják. Az elsõ önálló képregénykötetével jelentkezõ Felvidéki Miklós szerencsére ügyesen reflektál - nemcsak saját alkotói pozíciójára, de magára a szuperhõsmûfajra is.

A kerettörténet szerint négy lelkes képregénygeek összefog, hogy közösen teremtsék meg saját szuperhõsfigurájukat. A brainstorming eredménye, a csapat villámkezû rajzolójának hála, azonnal meg is elevenedik az olvasó elõtt, miközben a kollégák idõrõl idõre megvitatják, hogy jó irányba halad-e a cselekmény, és mûködõképesek-e a karakterek. Ha ez így nem lenne elég meta, Felvidéki rátesz még egy lapáttal, fõhõsül ugyanis egy olyan pantomimmûvészt választ, aki képes bármilyen elképzelt objektumot fizikailag is életre kelteni, míg a nemezis szerepét egy kérlelhetetlen mûkritikus játssza, aki viszont el tudja tüntetni a neki nem tetszõ tárgyakat, kezdve a kortárs galériák értéktelennek minõsített kiállításaival.

A hõs és az antihõs a mûfaj szabályainak megfelelõen a látványos fináléban egymásnak feszül, miközben az olvasó elmorfondírozhat rajta, hogy a nyilvánvaló dramaturgiai hiányosságokért (például a fõellenség mondvacsinált motivációjáért) ki a felelõs: maga Felvidéki, vagy a klisékben gondolkodó belsõ narrátorok - utóbbi esetben a képregény hibái is metapoénokként regisztrálhatók. Felvidéki vizuális tehetségét illetõen ugyanakkor nem maradnak kételyek, elnagyoltnak tûnõ, de expresszív rajzokkal, merész színjátékokkal, a mûfaji képregények ritmusában, szellemesen és élvezetesen mesél. És egyébként is: aki egy pantomimesbõl képes menõ hõst faragni, az csak tehetséges lehet.

Nyitott Könyvmûhely, 2011, 112 oldal, 2490 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.