Képregény

Rocksztár leszek, mama!

  • Baski Sándor
  • 2011. augusztus 25.

Trafik

Németh András webcomicjának fõhõse egy 29 éves, munka nélküli, anyjával élõ hobbirocker, aki, amint azt a frappáns cím is jelzi, még nem adta fel a célt, hogy egy szép napon ingyen kapja a szexet és a drogot is. Johnnyt nem érdekli az sem, hogy manapság sztárrá legkönnyebben a tévés tehetségkutatók és a YouTube segítségével lehet válni, õ marad az oldschool módszernél: bandát toboroz a helyi kocsmában, majd demókazettát (!) küld az Aurórának és a Prosecturának. A terv beválik, az "cskavast meghívják elõzenekarnak a turnéra. A siker kapujában azért tornyosul még néhány jelentékeny akadály, Imikének, az emós gitárosnak például nem tetszik a banda kissé nyers stílusa, Eki, a dobos idegbetegséggel küzd, Johnnyt pedig azzal zaklatja az anyja, hogy keressen valami rendes munkát.

A fenti, sûrûnek tetszõ szinopszis ellenére a heti három alkalommal jelentkezõ képregény egy-egy epizódjában nem sok minden történik. A Rocksztár leszek, mama! valójában a folytatásos képregények és a Garfield-féle stripek ötvözete, vagyis a képsorok önállóan is fogyaszthatóak, miközben azért - ha lassan is, de - halad a sztori elõre. A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy Johnny és a haverok a kocsmában, a buszmegállóban és a próbateremben múlatják az idõt, épületes eszmecseréket folytatva a zenérõl, a nõkrõl meg az eljövendõ orbitális sikerekrõl. A képi világ sincs éppen túlbonyolítva: az elõre gyártott panelekbõl összeszerelt figurák a hasonló hátterek elõtt állnak, és csak a mimikájuk változik.

Nagyobb terjedelemben könnyen egysíkúvá válhatna ez minimál stíl, pár soros stripként viszont mûködik, pláne, hogy ez az "ingerszegénység" tökéletesen kompatibilis Johnny zenei és életfilozófiájával. A poénok között vannak ugyan gyengébbek is bõven, a kocsmai dialógusok ellenben kellõen élethûek - már csak az a kérdés, tud-e Németh változtatni a formulán, ha majd fáradni kezd a történet.

http://rocksztarleszekmama.blog.hu

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.