Képregény

Rocksztár leszek, mama!

  • Baski Sándor
  • 2011. augusztus 25.

Trafik

Németh András webcomicjának fõhõse egy 29 éves, munka nélküli, anyjával élõ hobbirocker, aki, amint azt a frappáns cím is jelzi, még nem adta fel a célt, hogy egy szép napon ingyen kapja a szexet és a drogot is. Johnnyt nem érdekli az sem, hogy manapság sztárrá legkönnyebben a tévés tehetségkutatók és a YouTube segítségével lehet válni, õ marad az oldschool módszernél: bandát toboroz a helyi kocsmában, majd demókazettát (!) küld az Aurórának és a Prosecturának. A terv beválik, az "cskavast meghívják elõzenekarnak a turnéra. A siker kapujában azért tornyosul még néhány jelentékeny akadály, Imikének, az emós gitárosnak például nem tetszik a banda kissé nyers stílusa, Eki, a dobos idegbetegséggel küzd, Johnnyt pedig azzal zaklatja az anyja, hogy keressen valami rendes munkát.

A fenti, sûrûnek tetszõ szinopszis ellenére a heti három alkalommal jelentkezõ képregény egy-egy epizódjában nem sok minden történik. A Rocksztár leszek, mama! valójában a folytatásos képregények és a Garfield-féle stripek ötvözete, vagyis a képsorok önállóan is fogyaszthatóak, miközben azért - ha lassan is, de - halad a sztori elõre. A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy Johnny és a haverok a kocsmában, a buszmegállóban és a próbateremben múlatják az idõt, épületes eszmecseréket folytatva a zenérõl, a nõkrõl meg az eljövendõ orbitális sikerekrõl. A képi világ sincs éppen túlbonyolítva: az elõre gyártott panelekbõl összeszerelt figurák a hasonló hátterek elõtt állnak, és csak a mimikájuk változik.

Nagyobb terjedelemben könnyen egysíkúvá válhatna ez minimál stíl, pár soros stripként viszont mûködik, pláne, hogy ez az "ingerszegénység" tökéletesen kompatibilis Johnny zenei és életfilozófiájával. A poénok között vannak ugyan gyengébbek is bõven, a kocsmai dialógusok ellenben kellõen élethûek - már csak az a kérdés, tud-e Németh változtatni a formulán, ha majd fáradni kezd a történet.

http://rocksztarleszekmama.blog.hu

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.