A fenti, sûrûnek tetszõ szinopszis ellenére a heti három alkalommal jelentkezõ képregény egy-egy epizódjában nem sok minden történik. A Rocksztár leszek, mama! valójában a folytatásos képregények és a Garfield-féle stripek ötvözete, vagyis a képsorok önállóan is fogyaszthatóak, miközben azért - ha lassan is, de - halad a sztori elõre. A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy Johnny és a haverok a kocsmában, a buszmegállóban és a próbateremben múlatják az idõt, épületes eszmecseréket folytatva a zenérõl, a nõkrõl meg az eljövendõ orbitális sikerekrõl. A képi világ sincs éppen túlbonyolítva: az elõre gyártott panelekbõl összeszerelt figurák a hasonló hátterek elõtt állnak, és csak a mimikájuk változik.
Nagyobb terjedelemben könnyen egysíkúvá válhatna ez minimál stíl, pár soros stripként viszont mûködik, pláne, hogy ez az "ingerszegénység" tökéletesen kompatibilis Johnny zenei és életfilozófiájával. A poénok között vannak ugyan gyengébbek is bõven, a kocsmai dialógusok ellenben kellõen élethûek - már csak az a kérdés, tud-e Németh változtatni a formulán, ha majd fáradni kezd a történet.
http://rocksztarleszekmama.blog.hu
*** és fél