websorozat - A GYÓNÁS

  • Baski Sándor
  • 2011. szeptember 29.

Zene

Nem lenne abban semmi meglepő, ha a kínzást és likvidálást napi rutinként művelő Jack Bauer egy esős délután besétálna egy templomba, hogy könynyítsen a lelkén. Bármilyen megingathatatlannak tűnik a jeles terrorelhárító, talán benne is támadnak néha kétségek cél és eszköz relációs viszonyát illetően.
Nem lenne abban semmi meglepõ, ha a kínzást és likvidálást napi rutinként mûvelõ Jack Bauer egy esõs délután besétálna egy templomba, hogy könynyítsen a lelkén. Bármilyen megingathatatlannak tûnik a jeles terrorelhárító, talán benne is támadnak néha kétségek cél és eszköz relációs viszonyát illetõen. A gyónás címû websorozat író-rendezõje any-nyira sajnos nem volt merész, hogy Kiefer Sutherlandet Jack Bauer-i minõségében ültesse be a gyóntatószékbe - a színész ezúttal egy bérgyilkost alakít, aki szeretné megérteni, hogy legutóbbi, gyakorló keresztény áldozata miként volt képes teljes lelki nyugalommal fogadni a halált. A fülke másik felében helyet foglaló John Hurt elõbb a sablon válaszokkal próbálkozik, a bûnbánatnak jelét sem mutató hitman azonban meglehetõsen felkészült vitapartnernek bizonyul, ráadásul kilátásba helyezi, hogy ma este újból teljesít egy megbízást, hacsak a pap nem tudja errõl lebeszélni.

Az alaphelyzet önmagában sem érdektelen, de aki a fegyverrel hadonászó Sutherland jelenléte okán, mintegy pavlovi reflexként, nem csupán erkölcsi és vallásfilozófiai problémákat boncolgató kamaradrámára vágyik, hanem egy igazi, 24-et idézõ csavarra, annak sem kell csalódnia - legfeljebb csak azért, mert a poén elég hamar kitalálható. A mindössze 10 rövid epizódból álló websorozat legnagyobb erõssége persze nem is az esetlegesen levonható konklúziókban rejlik, hanem a két színész hibátlan összjátékában. Sutherland meggyõzõen hozza a hidegvérû, nihilista mesterember figuráját, Hurt pedig már akkor sem tudna hamisan játszani, ha akarna. A fináléra egyébiránt az is kiderül, hogy Sutherland szerepeltetése mégsem a vak véletlen mûve: Bauer és a bérgyilkos rokon lelkek, mindkettejüknek munkaköri leírása a vérben tocsogás, és mindketten meg vannak gyõzõdve arról, hogy helyesen cselekszenek. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdjünk ezzel az információval.

http://hu.axn.com/videos

***és fél

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.