websorozat - A GYÓNÁS

  • Baski Sándor
  • 2011. szeptember 29.

Zene

Nem lenne abban semmi meglepő, ha a kínzást és likvidálást napi rutinként művelő Jack Bauer egy esős délután besétálna egy templomba, hogy könynyítsen a lelkén. Bármilyen megingathatatlannak tűnik a jeles terrorelhárító, talán benne is támadnak néha kétségek cél és eszköz relációs viszonyát illetően.
Nem lenne abban semmi meglepõ, ha a kínzást és likvidálást napi rutinként mûvelõ Jack Bauer egy esõs délután besétálna egy templomba, hogy könynyítsen a lelkén. Bármilyen megingathatatlannak tûnik a jeles terrorelhárító, talán benne is támadnak néha kétségek cél és eszköz relációs viszonyát illetõen. A gyónás címû websorozat író-rendezõje any-nyira sajnos nem volt merész, hogy Kiefer Sutherlandet Jack Bauer-i minõségében ültesse be a gyóntatószékbe - a színész ezúttal egy bérgyilkost alakít, aki szeretné megérteni, hogy legutóbbi, gyakorló keresztény áldozata miként volt képes teljes lelki nyugalommal fogadni a halált. A fülke másik felében helyet foglaló John Hurt elõbb a sablon válaszokkal próbálkozik, a bûnbánatnak jelét sem mutató hitman azonban meglehetõsen felkészült vitapartnernek bizonyul, ráadásul kilátásba helyezi, hogy ma este újból teljesít egy megbízást, hacsak a pap nem tudja errõl lebeszélni.

Az alaphelyzet önmagában sem érdektelen, de aki a fegyverrel hadonászó Sutherland jelenléte okán, mintegy pavlovi reflexként, nem csupán erkölcsi és vallásfilozófiai problémákat boncolgató kamaradrámára vágyik, hanem egy igazi, 24-et idézõ csavarra, annak sem kell csalódnia - legfeljebb csak azért, mert a poén elég hamar kitalálható. A mindössze 10 rövid epizódból álló websorozat legnagyobb erõssége persze nem is az esetlegesen levonható konklúziókban rejlik, hanem a két színész hibátlan összjátékában. Sutherland meggyõzõen hozza a hidegvérû, nihilista mesterember figuráját, Hurt pedig már akkor sem tudna hamisan játszani, ha akarna. A fináléra egyébiránt az is kiderül, hogy Sutherland szerepeltetése mégsem a vak véletlen mûve: Bauer és a bérgyilkos rokon lelkek, mindkettejüknek munkaköri leírása a vérben tocsogás, és mindketten meg vannak gyõzõdve arról, hogy helyesen cselekszenek. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdjünk ezzel az információval.

http://hu.axn.com/videos

***és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.