websorozat - A GYÓNÁS

  • Baski Sándor
  • 2011. szeptember 29.

Zene

Nem lenne abban semmi meglepő, ha a kínzást és likvidálást napi rutinként művelő Jack Bauer egy esős délután besétálna egy templomba, hogy könynyítsen a lelkén. Bármilyen megingathatatlannak tűnik a jeles terrorelhárító, talán benne is támadnak néha kétségek cél és eszköz relációs viszonyát illetően.
Nem lenne abban semmi meglepõ, ha a kínzást és likvidálást napi rutinként mûvelõ Jack Bauer egy esõs délután besétálna egy templomba, hogy könynyítsen a lelkén. Bármilyen megingathatatlannak tûnik a jeles terrorelhárító, talán benne is támadnak néha kétségek cél és eszköz relációs viszonyát illetõen. A gyónás címû websorozat író-rendezõje any-nyira sajnos nem volt merész, hogy Kiefer Sutherlandet Jack Bauer-i minõségében ültesse be a gyóntatószékbe - a színész ezúttal egy bérgyilkost alakít, aki szeretné megérteni, hogy legutóbbi, gyakorló keresztény áldozata miként volt képes teljes lelki nyugalommal fogadni a halált. A fülke másik felében helyet foglaló John Hurt elõbb a sablon válaszokkal próbálkozik, a bûnbánatnak jelét sem mutató hitman azonban meglehetõsen felkészült vitapartnernek bizonyul, ráadásul kilátásba helyezi, hogy ma este újból teljesít egy megbízást, hacsak a pap nem tudja errõl lebeszélni.

Az alaphelyzet önmagában sem érdektelen, de aki a fegyverrel hadonászó Sutherland jelenléte okán, mintegy pavlovi reflexként, nem csupán erkölcsi és vallásfilozófiai problémákat boncolgató kamaradrámára vágyik, hanem egy igazi, 24-et idézõ csavarra, annak sem kell csalódnia - legfeljebb csak azért, mert a poén elég hamar kitalálható. A mindössze 10 rövid epizódból álló websorozat legnagyobb erõssége persze nem is az esetlegesen levonható konklúziókban rejlik, hanem a két színész hibátlan összjátékában. Sutherland meggyõzõen hozza a hidegvérû, nihilista mesterember figuráját, Hurt pedig már akkor sem tudna hamisan játszani, ha akarna. A fináléra egyébiránt az is kiderül, hogy Sutherland szerepeltetése mégsem a vak véletlen mûve: Bauer és a bérgyilkos rokon lelkek, mindkettejüknek munkaköri leírása a vérben tocsogás, és mindketten meg vannak gyõzõdve arról, hogy helyesen cselekszenek. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdjünk ezzel az információval.

http://hu.axn.com/videos

***és fél

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.