képregény - Szabó Levente: Scrap

  • Baski Sándor
  • 2011. július 28.

Zene

A Roham magazin által kiadott Scrap nem az, aminek látszik. A fülszöveg vérbeli sci-fi kalandokkal csábítja leendő olvasóját, azt állítva, hogy egy ismeretlen bolygóra tévedt mélyűri térképész, bizonyos Gus megpróbáltatásait követhetjük benne, miközben egy csúcskategóriás harci robot (BOB) és egy őrült szuperszámítógép (Errol) is bonyolítja jelenlétével a cselekményt.
A Roham magazin által kiadott Scrap nem az, aminek látszik. A fülszöveg vérbeli sci-fi kalandokkal csábítja leendõ olvasóját, azt állítva, hogy egy ismeretlen bolygóra tévedt mélyûri térképész, bizonyos Gus megpróbáltatásait követhetjük benne, miközben egy csúcskategóriás harci robot (BOB) és egy õrült szuperszámítógép (Errol) is bonyolítja jelenlétével a cselekményt. Az elsõ pár oldalon valóban feltûnik a szerencsétlen sorsú Gus, az õ története azonban pár oldal után véget ér, helyette BOB egyik kocsmai balhéjának lehetünk tanúi (Errol közben odahaza tükörtojást süt), végül a kötet utolsó, legkurtább fejezetében a bolygó idõjárását adjusztáló Felhõpásztort ismerhetjük meg. Összefüggõ, narratív izgalmakkal kecsegtetõ sztoriról tehát szó sincs, de hagyományos értelemben vett képregénynek is csak erõs megszorításokkal nevezhetõ a dolgozat.

A Scrap valójában egy olyasféle vizsgamunkára hasonlít, amelynek legfõbb célja, hogy egyszerre demonstrálja az ifjú mûvész technikai tudását és hajlandóságát a kísérletezésre. Az efféle szárnypróbálgatások általában a fiókban végzik, és legfeljebb azután kerülnek a nagyközönség elé mint kuriózumok, hogy a szerzõ már megtalálta a saját hangját. Egy tavalyi interjúja tanúsága szerint eleinte Szabó sem akarta kiadni a tárgyalt mûvet, leginkább azért, mert érzése szerint túl sokat merít benne kedvenc grafikusa, Ashley Wood stílusából. A Scrap figurái valóban erõsen hajaznak Wood jellegzetes robotjaira, de ez még bõven belefér az hommage kategóriába.

Ha képregényként nem is feltétlenül állja meg a helyét, egyéb esztétikai élményeket azért kínál a kötet. Szabó le sem tagadhatná, hogy elsõsorban illusztrátor és dizájner (legismertebb munkája a Battle Royale magyar kiadásának borítója), ekképpen a Scrap is inkább grafikai albumként, egy tehetséges fiatal mûvész stílusgyakorlataként és személyes portfóliójaként forgatandó.

Roham, 2011, 59 oldal, 1290 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.