képregény - Szabó Levente: Scrap

  • Baski Sándor
  • 2011. július 28.

Zene

A Roham magazin által kiadott Scrap nem az, aminek látszik. A fülszöveg vérbeli sci-fi kalandokkal csábítja leendő olvasóját, azt állítva, hogy egy ismeretlen bolygóra tévedt mélyűri térképész, bizonyos Gus megpróbáltatásait követhetjük benne, miközben egy csúcskategóriás harci robot (BOB) és egy őrült szuperszámítógép (Errol) is bonyolítja jelenlétével a cselekményt.
A Roham magazin által kiadott Scrap nem az, aminek látszik. A fülszöveg vérbeli sci-fi kalandokkal csábítja leendõ olvasóját, azt állítva, hogy egy ismeretlen bolygóra tévedt mélyûri térképész, bizonyos Gus megpróbáltatásait követhetjük benne, miközben egy csúcskategóriás harci robot (BOB) és egy õrült szuperszámítógép (Errol) is bonyolítja jelenlétével a cselekményt. Az elsõ pár oldalon valóban feltûnik a szerencsétlen sorsú Gus, az õ története azonban pár oldal után véget ér, helyette BOB egyik kocsmai balhéjának lehetünk tanúi (Errol közben odahaza tükörtojást süt), végül a kötet utolsó, legkurtább fejezetében a bolygó idõjárását adjusztáló Felhõpásztort ismerhetjük meg. Összefüggõ, narratív izgalmakkal kecsegtetõ sztoriról tehát szó sincs, de hagyományos értelemben vett képregénynek is csak erõs megszorításokkal nevezhetõ a dolgozat.

A Scrap valójában egy olyasféle vizsgamunkára hasonlít, amelynek legfõbb célja, hogy egyszerre demonstrálja az ifjú mûvész technikai tudását és hajlandóságát a kísérletezésre. Az efféle szárnypróbálgatások általában a fiókban végzik, és legfeljebb azután kerülnek a nagyközönség elé mint kuriózumok, hogy a szerzõ már megtalálta a saját hangját. Egy tavalyi interjúja tanúsága szerint eleinte Szabó sem akarta kiadni a tárgyalt mûvet, leginkább azért, mert érzése szerint túl sokat merít benne kedvenc grafikusa, Ashley Wood stílusából. A Scrap figurái valóban erõsen hajaznak Wood jellegzetes robotjaira, de ez még bõven belefér az hommage kategóriába.

Ha képregényként nem is feltétlenül állja meg a helyét, egyéb esztétikai élményeket azért kínál a kötet. Szabó le sem tagadhatná, hogy elsõsorban illusztrátor és dizájner (legismertebb munkája a Battle Royale magyar kiadásának borítója), ekképpen a Scrap is inkább grafikai albumként, egy tehetséges fiatal mûvész stílusgyakorlataként és személyes portfóliójaként forgatandó.

Roham, 2011, 59 oldal, 1290 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”