Ezzel meg is érkeztünk a szimpatikus vállalkozás legellentmondásosabb pontjához. Krédója szerint a Random a "belterjes képregény-közösségbõl" próbálna kitörni, történetei azonban nagyon is szûk réteghez szólnak: a fiatal - és nem mellesleg hímnemû - képregény- és filmgeekekhez; azokhoz, akiket a vámpírok, szamurájok, robotok, nácizombik és egyéb megnyerõ kreatúrák izgatnak a leginkább.
Számukra a legtöbb ínyencséget a Szûcs Gyula-Budai Dénes páros által jegyzett Mad Max-parafrázis, a Cafe Postnuclear kínálja, amely az atomháború sújtotta magyar ugart népesíti be a mûfaj jól ismert figuráival. A többi versenyzõ, fájdalom, kevésbé fókuszált arra, hogy helyspecifikus dolgozattal álljon elõ: a szatirikus-szuperhõsös Város Legendái és a tinivámpíros Rossz bõrben bárhol játszódhatna, Gombalovas dark-fantasyje (Árnyékfalu) és akció-scifije (Elsõ naptól az utolsóig) pedig eleve idõn és téren kívüli világokba kalauzol. Grafikailag mindegyik vállalható, a sztorikon azonban még bõven akadt volna csiszolnivaló - a mûélvezetet helyenként dramaturgiai sutaságok és fals dialógok nehezítik. A május felé érkezõ folytatást már remélhetõleg nem csak az amatõr báj és a missziós hév miatt díjazhatjuk majd.
***
