képregény - Random

  • Baski Sándor
  • 2011. március 31.

Zene

A kortárs magyar képregény helyzete némiképp a magyar filméhez hasonlatos: noha akadnak tehetséges művelői, a közönséget csak mérsékelten képes lázba hozni - a beavatottak cserébe végeláthatatlan vitákat folytatnak arról, hogyan lehetne a műfajt népszerűbbé tenni. Az egyik frakció szerint a szélesebb közönség ingerküszöbét elérő zsánerképregényekre is szükség lenne.
A kortárs magyar képregény helyzete némiképp a magyar filméhez hasonlatos: noha akadnak tehetséges mûvelõi, a közönséget csak mérsékelten képes lázba hozni - a beavatottak cserébe végeláthatatlan vitákat folytatnak arról, hogyan lehetne a mûfajt népszerûbbé tenni. Az egyik frakció szerint a szélesebb közönség ingerküszöbét elérõ zsánerképregényekre is szükség lenne. A nemes ügy érdekében tavaly decemberre megszületett a Random Virtuális Képregénymagazin elsõ száma, amely az online elérhetõségen és az ingyenességen túl elsõsorban terjedelmében és mûfajában különbözik a korábbi hazai antológiáktól: 100 oldalon öt sci-fi, illetve fantasy témájú történet követi egymást, hasonlóan a mintaként szolgáló brit 2000 AD-hez.

Ezzel meg is érkeztünk a szimpatikus vállalkozás legellentmondásosabb pontjához. Krédója szerint a Random a "belterjes képregény-közösségbõl" próbálna kitörni, történetei azonban nagyon is szûk réteghez szólnak: a fiatal - és nem mellesleg hímnemû - képregény- és filmgeekekhez; azokhoz, akiket a vámpírok, szamurájok, robotok, nácizombik és egyéb megnyerõ kreatúrák izgatnak a leginkább.

Számukra a legtöbb ínyencséget a Szûcs Gyula-Budai Dénes páros által jegyzett Mad Max-parafrázis, a Cafe Postnuclear kínálja, amely az atomháború sújtotta magyar ugart népesíti be a mûfaj jól ismert figuráival. A többi versenyzõ, fájdalom, kevésbé fókuszált arra, hogy helyspecifikus dolgozattal álljon elõ: a szatirikus-szuperhõsös Város Legendái és a tinivámpíros Rossz bõrben bárhol játszódhatna, Gombalovas dark-fantasyje (Árnyékfalu) és akció-scifije (Elsõ naptól az utolsóig) pedig eleve idõn és téren kívüli világokba kalauzol. Grafikailag mindegyik vállalható, a sztorikon azonban még bõven akadt volna csiszolnivaló - a mûélvezetet helyenként dramaturgiai sutaságok és fals dialógok nehezítik. A május felé érkezõ folytatást már remélhetõleg nem csak az amatõr báj és a missziós hév miatt díjazhatjuk majd.

http://random-magazin.blog.hu

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.