Talleyrand Károly Móric, a jeles diplomata és hivatásos köpönyegforgató, azt írta egyik levelében, hogy az emberek nem javulnak meg, nem felejtenek, és nem is tanulnak semmit (Jacques Mallet du Pannak, 1796).
Nemrég több magyar tudós is szinte egyszerre adott hírt arról, hogy hatalmas áttörést ért el őstörténetünk titkának megfejtésében. Gratulálok, és nekik is ajánlom ezt az írást, de főként azoknak az olvasóknak, akik kevésbé jártasak a nép és nyelv eredetének misztikus tudományában.
Majdnem öt éve, 2014. december 18. óta ismert az a kormányzati elgondolás, hogy 2020-tól a felsőoktatásba való felvétel alapfeltétele a B2 szintű komplex nyelvvizsga legyen (vö. „középfok”). Azt hiszem, hogy már akkor is helyesen reagáltam a dologra: egy nagyot és mélyet sóhajtottam.
Talán meglepő, de tény az, hogy manapság egy valamirevaló japán könyvesboltban van egy sarok, amely fölött a yudaya felirat olvasható. A japánokat ugyanis érdekli a zsidóknak, ennek az egzotikus nyugati népnek a világa.
Az Erzsébet-kor Angliájában született meg a történelem egyik legfurcsább teóriája, az anglo-izraelitizmus, amely szerint az angolok biológiai értelemben is Izrael tíz elveszett törzsének az egyenes utódai.
Nem tudom, hogy elgondolkozott-e már valaki azon, hogy miért magázza a francia ember az Úristent, amikor az tegezi őt, miközben a magyar, az orosz és az angol pertuban van vele?
Ha jól emlékszem, gimnazista koromban érzékenyítettem magamat először. Akkor ismertem meg az inuit problémát. Azt olvastam ugyanis, hogy az eszkimó név sértő, mert egy ’nyershúsevő’ jelentésű szóból ered, sőt pontatlan is, mert különféle népeket foglal egy kategóriába. A modern ember tudja, hogy nincsenek is eszkimók, csak inuitok.
Az etimológusok – a szavak eredetének furmányos kutatói – váltig állítják, hogy a skandináv mitológia trolljai és az internetes trollok elnevezése között nincs összefüggés. Az utóbbit a vonóhálós halászat technikájával hozzák összefüggésbe, ami világosan bizonyítja, hogy az etimológia tudósai jóval kreatívabbak nálunk, földi embereknél.
Azt mondják a dallasi Summer Institute of Linguistics jeles tudósai, hogy a világon ma beszélt mintegy hatezer nyelvnek legalább a fele ki fog halni a század végére. Az utóbbi ötven évben majdnem annyi nyelv tűnt el a földgolyóról, mint a megelőző két évszázadban: jelenleg átlagosan kéthetente hal ki egy nyelv.