Zsidók, japánok és a gömbhal

Egotrip

Talán meglepő, de tény az, hogy manapság egy valamirevaló japán könyvesboltban van egy sarok, amely fölött a yudaya felirat olvasható. A japánokat ugyanis érdekli a zsidóknak, ennek az egzotikus nyugati népnek a világa.

Sok minden van a japán könyvesboltok zsidósarkának polcain: Anne Frank naplója (amely itt az iskolai kurrikulum részévé vált), történelmi művek a holokausztról, tucatnyi szedett-vedett könyvecske a zsidó misztikáról és persze néhány mázsányi antiszemita irodalom: könyvtáram ékessége például egy kiskáté a zsidók és némely keresztények világuralmi összeesküvéséről, amelyet úgymond már Nietzsche is felismert (Níche mi-nuite ita, 2007).

Bár Japánban két-három ezernyi zsidó él csupán, nem ismeretlen az antiszemitizmus, és kedvelt társalgási téma az Arctalan Háttérhatalom kérdése, vagyis a Nagy Zsidó Világ-összeesküvés. Auschwitz felszabadításának ötvenedik évfordulóján, 1995 januárjában, a Marco Polo magazin közölt egy holokauszt-tagadó cikket. Kitört a botrány, a Marco Polót megjelentető kiadó elnézést kért, és beszüntette a lapot.

Az elmúlt három évtizedben még volt néhány hasonló eset (botrány+bocsánatkérés). Régi barátom, Chaucer esete jut az eszembe, aki egy remek kis vérvádas történetet illesztett a Canterbury mesék közé (A priorissza meséje). A zsidókat már a jó Chaucer születése előtt jó fél évszázaddal (1290-ben) kiűzték Angliából, így hús-vér zsidót legfeljebb itáliai útja során láthatott a mester, de a zsidók rituális gyermekáldozatáról szóló rémtörténetek nem ismernek korlátokat.

Az 1918-ban Szibériába behatoló japán csapatok révén érkezett el Japánba a zsidó világösszeesküvésről szóló munka – a Cion bölcsei­nek jegyzőkönyve, ez az elég ügyetlen hamisítvány. A művet az a Higuchi Tsuyanosuke (1870–1931) nevű teológus és orosz tolmács mutatta be Japánban, aki egyben az első japán nyelvű antiszemita könyv, a Zsidóvész szerzője is (Yudaya-ka, 1921).

A Jegyzőkönyv 1924-es fordítását Yasue Norihiro készítette, aki rövidest súlyos világnézeti válságba került, mert palesztinai utazása során rokonszenvezni kezdett a zsidókkal, majd a nácizmus elől menekült zsidók támogatója lett. Japánban a nyugati antiszemitizmus recepciója a két háború között ambivalens volt, mivel az 1920-as, sőt még az 1930-as évek során is a japán értelmiségi elit zöme és a sajtó elutasította a zsidógyűlöletet és a zsidó világ-összeesküvésről szóló tanításokat. Azonban az 1930-as évek közepétől a japán entellektüelek tömegesen „ideológiai jobbraát”-ot hajtottak végre, az értelmiségi zöme baloldali liberálisból fasisztává, egyes esetekben lelkes antiszemitává képezte át magát.

Japánhoz közel mindössze egyetlen zsidó közösség élt ekkor, Harbinban, Észak-Kína Mandzsúria nevű régiójának egyre városiasabbá váló városában (1903-ban mintegy 500 fő volt a lélekszámuk, 1908-ban már 8000). A japánok 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát, s létrehozták a mandzsu bábállamot, élén a „reaktivált” utolsó mandzsu-kínai császárral. Harbin japán katonai parancsnoka ekkor Higuchi Ki’ichiró vezérőrnagy volt, aki 1937 decemberében beszédet mondott a Távol-keleti Zsidó Kongresszuson Harbinban, és a zsidó állam létrehozásának szükségességét szorgalmazta.

1938 elején a transzszibériai vasút végállomása mellett, Mandzsúria és a Szovjetunió határán Zabajkalszk (akkori nevén Otpor ’ellencsapás’) városánál zsidó menekültek ezrei várakoztak. Nem folytathatták az útjukat, mert a mandzsu bábállam bevándorlási hivatala nem mert vízumot kiállítani nekik, mivel ez a lépés a német szövetségesekkel való kapcsolat megromlását vonta volna maga után.

Ekkor azonban Higuchi vezérőrnagy és Yasue Norihiro százados (a Jegyzőkönyv fordítója) vonatra ültette és útnak indította a zsidókat Harbin, illetve Sanghaj felé (Sanghaj japán kézen volt, és itt nem volt vízumkényszer). Emberek ezrei menekültek meg így a fagyhaláltól. Az akció végrehajtását támogatta Inuzuka ezredes, a haditengerészet zsidóügyi szakértője is, aki virtigli antiszemita volt, de úgy vélte, hogy a zsidók még hasznot fognak hajtani Japánnak.

A németek igen dühösen reagáltak – Ribbentrop személyesen követelte Higuchi szigorú megbüntetését. Higuchi a később háborús bűnösként kivégzett Tójó Hidekinek a következő magyarázatot adta: „Japán nem a nemzetiszocialista Német Birodalom csatlósa”. Tójó (aki szintén egy szamuráj nemzetség sarja volt) ezt igen frappáns magyarázatnak tartotta, majd engedélyezte, hogy a zsidók japán védelem alá kerüljenek.

Az 1938. decemberi kormányülés során a japán vezetés úgy döntött, hogy a zsidók „megfelelnek a testvériség és a faji egyenlőség kritériumának”, ezért a velük szembeni diszkrimináció nem fogadható el, és együtt kell működni velük a kölcsönös előnyök elve alapján. Megvitatták a Fugu-tervet, amelynek célja az európai zsidók megmentése, azaz a velük való hasznos kapcsolatok kiépítése volt.

Konzuli hivatal Kaunasban

Konzuli hivatal Kaunasban

Fotó: Wikipédia

 

Az Európából menekült zsidóknak Északkelet-Kína, azaz Mandzsúria fejlesztésében kulcsszerepet szántak. A „Fugu-terv” elnevezés a fent említett Inuzukától, a zsidóügyi szakértőtől ered, aki hasznosnak ítélte a zsidókkal való kapcsolatokat, de veszélyeket is látott a dologban. Szerinte olyan ez a viszony, mint az éhes ember viszonya a gömbhalhoz (fugu). A fugunak remek az íze, de a mirigyeiben halálos méreg van, ezért óvatosan kell elkészíteni.

1939 szeptemberében, amikor a náci Németország lerohanta Lengyelországot, a zsidók tömegesen menekültek a szomszédos Litvániába. Sugihara Chiune (1900–1986), a röviddel a háború kitörése előtt érkezett japán főkonzul a kaunasi konzulátuson legalább 6000 embert menekített meg, amíg csak lehetett – a szovjet hadsereg ugyanis 1940 augusztusában bevonult Litvániába. Sugihara tranzitvízumhoz juttatta még azokat a menekülteket is, akik nem kaphattak japán vízumot. A szerencsések és gazdagok közül néhányan Kóbéban telepedtek le, vagy továbbutaztak az Egyesült Államokba.

Sugihara által kiállított vízum 1940

Sugihara által kiállított vízum 1940

Fotó: Wikipédia

 

A Fugu-terv keretében Harbinban és Sanghajban sok tízezer üldözött zsidó élte túl a vészkorszakot, és a dolog 1942-ig tökéletesen működött is. Himmler elküldte a megbízottját, hogy „tegyen rendet a zsidóügyben is”. A japánok azonban elutasították a Jangce torkolatvidékére álmodott megsemmisítőtáborról szóló javaslatot. A helyzet azonban egyre nehezebbé vált, és 1943 februárjában létre kellett hozni a sanghaji gettót (a Hontalan Menekültek Korlátozott Övezetét).

Ez 2 km2-nél kisebb terület volt, ahol kínaiak is éltek, nem vette körül fal vagy szögesdrót, és ki lehetett járni onnan a munkába. Itt élt a háború végéig 20–30 ezer zsidó – nyomorban, rettenetes körülmények között, éhezve és fázva, de mégis biztonságban.

Tribute: Chinue "Sempo" Sugihara - Yad Vashem CR from Memento - Historias Visuales on Vimeo.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.