Szőnyei Tamás

Eddig még mondhattuk, hogy nem tudtunk róla, mert nem volt róla szó. Vagy csak olyan régen volt, hogy el is felejtettük, már ha egyáltalán fölfigyeltünk rá. 1968-ban Sára Sándor csinált egy filmet, Feldobott kő volt a címe. Van ebben egy jelenet, a fiatal Balázsovits Lajos meghökkent szemével láthatjuk, amint jó magyar emberek autóval megérkeznek a telepre, nullásgéppel lenyírják a cigányok haját, és valami fehér port dörzsölnek a kopasz fejükre. Hét perc az egész, mégis épp elég hosszú ahhoz, hogy az emlékezetben örökké rögzüljön a sötét szempárok tehetetlen szomorúsága és a higiéné embertelensége. E hét perc pereg most végtelenítve a Centrális Galériában, félelmetes hűséggel illusztrálva a kiállítás alapanyagául szolgáló, a Roma Sajtóközpont (RSK) által összeállított, roma, magyar és angol nyelvű kötetet. Egy vitrinben nullásgépek fekszenek, a másikban porozó, ilyennel fújták a ruha alá a fertőtlenítőszert (ami 1968-ig - a rákkeltő hatása miatt akkor betiltott - DDT is lehetett).

Magyar Narancs: Milyen tanulsággal járt az ön számára a zűrzavar, ami Huszti Péternek a Nemzeti Színház élére történő kinevezése után keletkezett?

Ne szépítsük: a tiszteletre méltó kivételektől eltekintve nagyjából egyformán kevéssé ismerjük egymás irodalmát, ők a miénket, mi a hollandokét. Annak érdekében, hogy ez a helyzet legalább féloldalasan változni kezdjen, ők hozzáláttak a dologhoz

Ha minden jól megy, Magyarország 2004-re az Európai Unió tagja lesz. A közösségi jogszabályoknak addigra nyelvileg, szakmailag és jogilag egyaránt tökéletes, hivatalos fordításban kell rendelkezésre állniuk, hogy a magyar jogrend részévé válhassanak. Hatalmas munka, súlyos problémákkal, csábító haszonnal és komoly kockázattal.

"Minden, ami jó a világban van / Elfér egy gyűszűben / És még mindig marad benne hely kettőnknek / Ha egy dolgot el lehet mondani / Az emberiségről, az az / Hogy, nincs benne semmi emberséges..." - mondhatná Woyzeck, mondja Tom Waits. Akit érdekel kettejük találkozása, olvassa ezt tovább - vagy ne is, inkább induljon, és vegye meg a Blood Moneyt.

Tán a legjobb le nem szerződtetett muzsikus a pályán, írta róla két éve, második, független kiadású albumának megjelenése után a New Yorker. Eleni Mandell státusa azóta is változatlan: hasonlót igen, de jobbat nála ebben a műfajban nehéz elképzelni, s azóta sem akadt egyetlen kiadó sem, amelyik fantáziát látott volna benne. Bizonyos szempontból persze nincs is benne "fantázia" - harminckét éves, és nem a köldökével hajt az érvényesülésre. Más eszközei vannak, ezeket hívják összefoglaló néven zenének (dalok, ének, hangszerelés, egyéniség, ilyesmi). A műfaj pedig, melyben a nagyok mellett lehet emlegetni, a dal: a háromperces életsűrítmény, amiből ha tíz-tizenkettőt képes egymás mellett felvonultatni valaki, azt meg kell becsülni. A Wishbone (1998) és a Thrill (2000) után Eleni Mandell már a harmadik adagot hozta össze a kimerülés, kiürülés legcsekélyebb jele nélkül. Néhányszor meghallgatod, és úgy érzed, dalai eleve örökzöldként fogantak, született klasszikusok. Édes méreg, ellenállhatatlan kiszerelésben. Letisztult formák, minden egyértelműnek tűnik, igen, itt muszáj beúsznia az orgonának, ott csak a cselló búghat, itt a steel gitár simogatására van szükség, ott álmodozásra, amott meg sikítani kell, mint a fuldoklónak.

Mivel a művészeti, irodalmi, társadalomtudományi stb. folyóiratokat önköltségi áron olyan drágán kéne adni, amennyit a kultúrára szomjazó szűk réteg nem fizetne értük, kialakult a fenntartásukról gondoskodó intézményi háttér.

A mai magyar demokrácia jogrendszere egyelőre sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a náci propagandát. A törvényhozás és a törvényalkalmazás a szólásszabadság és az emberi méltóság védelme közötti határ kijelölésével küszködik,

Az elmúlt hetekben heveny izgalmat okozott a könyvtárosszakmában a hír, hogy a felújított Sándor-palotába készülődő kancellária szemet vetett az Országos Széchényi Könyvtár felső emeleteire.

Magyar Narancs: Hol tartott a kiállítás, amikor bekapcsolódtál a munkába? Mi volt, és mi nem volt készen? Mit vettél át, mit dobtál el?

Félig magyar, félig francia kanadai, eddig negyvenmillió lemezt adott el, s nagyon úgy fest, hogy ez a szám heteken belül lazán ötven fölé ugrik, amint rajongói végre hozzájuthatnak legújabb albumához is.