Tán a legjobb le nem szerződtetett muzsikus a pályán, írta róla két éve, második, független kiadású albumának megjelenése után a New Yorker. Eleni Mandell státusa azóta is változatlan: hasonlót igen, de jobbat nála ebben a műfajban nehéz elképzelni, s azóta sem akadt egyetlen kiadó sem, amelyik fantáziát látott volna benne. Bizonyos szempontból persze nincs is benne "fantázia" - harminckét éves, és nem a köldökével hajt az érvényesülésre. Más eszközei vannak, ezeket hívják összefoglaló néven zenének (dalok, ének, hangszerelés, egyéniség, ilyesmi). A műfaj pedig, melyben a nagyok mellett lehet emlegetni, a dal: a háromperces életsűrítmény, amiből ha tíz-tizenkettőt képes egymás mellett felvonultatni valaki, azt meg kell becsülni. A
Wishbone (1998) és a
Thrill (2000) után Eleni Mandell már a harmadik adagot hozta össze a kimerülés, kiürülés legcsekélyebb jele nélkül. Néhányszor meghallgatod, és úgy érzed, dalai eleve örökzöldként fogantak, született klasszikusok. Édes méreg, ellenállhatatlan kiszerelésben. Letisztult formák, minden egyértelműnek tűnik, igen, itt muszáj beúsznia az orgonának, ott csak a cselló búghat, itt a steel gitár simogatására van szükség, ott álmodozásra, amott meg sikítani kell, mint a fuldoklónak.
Eleni (ejtsd eléjni) Mandell négyévesen hegedülni tanult. Később áttért a gitárra (hogy énekesnőként ne szoruljon rá mindenféle zenekarokra). A családi ház a legváltozatosabb menüvel táplálta (a musicaltől a kabarén és countryn át a dzsesszes popig). A 80-as évek Los Angeles-i új hullámos színteréről az X nevet viselő együttest szúrta ki magának (az X dobosa, D. J. Bonebrake ma már az ő lemezein marimbázik és vibrafonozik, az X énekesnője, Exene Cervenka pedig márciusban, az ottani lemezbemutató bulin részleteket olvasott fel a maga új könyvéből: A Beer on Every Page). Végül Tom Waits megismerésével járta ki az iskolát (bővebb pályaképe a 2001. március 15-i Narancsban olvasható - a szerk.). De ez csak névpotyogtatás, koordinátarendszer - Eleni Mandellnek immár háromlemeznyi kerek, saját világa van, s másodszor lehet hozzá szerencsénk, mert novemberi Trafó-pince koncertje után május 10-én a Kultiplexben lép fel.
Szőnyei Tamás
Space Baby, 2002
