Hollandia, irodalom: Olvasó nép

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/25. (06. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ne szépítsük: a tiszteletre méltó kivételektől eltekintve nagyjából egyformán kevéssé ismerjük egymás irodalmát, ők a miénket, mi a hollandokét. Annak érdekében, hogy ez a helyzet legalább féloldalasan változni kezdjen, ők hozzáláttak a dologhoz

Ne szépítsük: a tiszteletre méltó kivételektől eltekintve nagyjából egyformán kevéssé ismerjük egymás irodalmát, ők a miénket, mi a hollandokét. Annak érdekében, hogy ez a helyzet legalább féloldalasan változni kezdjen, ők hozzáláttak a dologhoz

a maguk racionális módján, magukkal rántva minket is, naná.Hála a gyarmattartó múltnak, Amszterdam tele van indonéz éttermekkel. Állítólag az egyik legjobb az Indrapura, a Rembrandt nevét viselő téren. Holland írók és magyar zsurnaliszták itt esszük magunkat decens módon degeszre, az NLPFV nevű alapítvány vendégeként. Azon intézmények egyike ez, amelyek a holland irodalom, tágabban a holland könyvipar - mint mondják: a termelés - érdekében tevékenykednek hatékonyan és ésszerűen - legalábbis ez a magyar látogató szükségképp felületes, de talán mégsem téves benyomása néhány sűrű nap alapján. Láthatóan szeretik, amit csinálnak, büszkék a munkájuk eredményére, és persze van is miből támogatniuk. Ez nem irigység, csak ténymegállapítás.

H

Ülünk a nádszékeken, egy zongorista kifejezetten nem távol-keleti dallamokat játszik, adogatjuk asztaltársainknak a tálakat, jut édes is, csípős is, közben próbálunk kontaktust kialakítani a szerzőkkel. Azért hoztak össze minket velük, hogy általunk, az Élet és Irodalom, a Magyar Rádió, a Népszabadság és a Narancs által is segítsenek megismertetni őket a magyar olvasókkal, mire októberben, egy holland irodalmi hét főszereplőiként Budapestre jönnek. Némelyiküknek már van, addigra mindegyiküknek lesz magyarul is olvasható kötete - éppen az NLPFV fordítástámogató programjának köszönhetően.

A vacsora - túl a táplálkozáson - "csak" beszélgetésre alkalmas, "munkára" nem - magnót, fényképezőgépet előkapni, interjúzni, fotózni nem illendő. Az asztaltársaság nem szépirodalmi szekciójában ül Johan Goudsblom és Douwe Draaisma. Goudsblom Az AIDS-gondolkodás - Egy betegség társadalomrajza című tanulmányát (MTA Szociológiai Intézet, T-Twins, 1994) a Vuur en beschaving követi majd a tűz szerepéről az emberi civilizációban (Osiris). Draaisma egyik műve arra keresi a választ, "miért gyorsul fel az élet a korral", a magyar megjelenésre váró De metaforenmachine (Typotex) pedig azokról a metaforákról szól, amelyek segítségével az emberiség az évszázadok során megpróbálta megérteni és leírni az emlékezet működését.

Bölcs mosollyal az arcán, körünkben pipázgat Harry Mulisch, a mai holland próza egyik legtekintélyesebb alakja. Húszéves kora, 1947 óta publikál, de igazából csak az utóbbi tíz-tizenöt évben, ősz fejjel ismerte meg, mit jelent az: befutni. Eddigi egyetlen magyarul is megjelent regénye, A merénylet (Európa, 1986) otthon félmilliós példányszámot ért el 1992-re, s bestseller lett a legfontosabb regényének tartott De ontdekking van de hemel (A mennyország felfedezése) is; Hollandiában 225 ezren, Németországban 280 ezren vásárolták meg. Új regénye, a Siegfried (szintén az Európa adja majd ki) alapötlete, hogy a háború után kiderül, Adolf Hitlernek és Eva Braunnak titokban fia született. "Én magam vagyok a második világháború" - nyilatkozta egyszer szülei származására utalva (édesapja osztrák, együttműködött a nácikkal, édesanyja antwerpeni zsidó); egyik legismertebb riportját az Eichmann-perről írta (De zaak 40/61, 1962).

Mellettem, balról, Judith Herzberg költő és drámaíró. Doen en laten című antológiája 1994 óta 65 ezer példány fölött kelt el (verseit a Széphalom készül kiadni). Finom, idősebb hölgy, jobb híján ő kérdezget engem a családról, így lyukadunk ki oda, hogy a háború után még rengeteg játszótér volt a házak között, ahol kislány korában ugróköteleztek, ugróiskolát játszottak, mára viszont eltűntek a játszóterek, nincs hová kiengedni a gyerekeket, szerinte ezért is hurcolják őket különórákra, hadd kössék le az energiájukat. Tőlem jobbra Stephan Lang, azaz Láng István. 1973-ban szökött Erdélyből Magyarországon és Jugoszlávián keresztül Hollandiába. Hollandul írott első, önéletrajzi jellegű regénye (Transsylvanische bruiloft - Erdélyi menyegző) 1997-ben jelent meg, a szülei történetét elmesélő A vakondokvadász tavaly (magyarul a Pont Kiadó hozza), a harmadik, amelyen épp dolgozik, a nagyszülei korába visz el. Büszkélkedik a németalföldi kormányzóvá lett Magyarországi Mária életéről szóló történelmi tévéfilm-forgatókönyve kinti sikerével, és magasztalja az indonéz gasztronómiát, szerinte ma már ez az igazi holland konyha, a hagyományos holland kaja fantáziátlan, legfeljebb a hasat lehet megtömni vele.

H

Átellenben ül Moses Isegawa, szürke öltönyben, nyakkendő nélkül, fejéről vacsora közben sem kerül le az NY feliratos, piros baseballsapka. Desszert előtt kifaggatja a pincért a déligyümölcsökről, amikor aztán meg is tapinthatja őket, majdnem mindent a tányérján hagy. Nem tudja megbocsátani, hogy a világ másik feléből érkezett termék picit puha. Otthon, Ugandában ropogósabbak. Moses Isegawa a szerzők származását tekintve szó szerint is színesedő holland irodalom egyik nagy felfedezettje. Szülőhazáját azért hagyta ott, mert író akart lenni, s e szempontból Uganda nem sok perspektívával kecsegtette. Többfelé próbálkozott, végül Hollandiában telepedett le. Anyanyelve a luganda, angolul ír, nem hollandul, ami szerinte nem elég izgalmas nyelv (rossz nyelvek szerint fordított a helyzet, nem túl izgalmas angolsággal megírt első regénye, az Abesszín krónika igen sokat köszönhet holland fordítója remeklésének; az Ulpius Ház jóvoltából hamarosan megtudhatjuk, miként szól mindez magyarul). Krónikájának valójában nincs abesszín, azaz etióp szála - a főhős fiú sorsa a 60-as, 70-es évek Ugandájából a 90-es évek Hollandiájába vezet. Azért a címbéli Abesszínia, mert ebben benne foglaltatik az abiszszusz, a feneketlen mélység, az őskáosz, ami a regényben is szereplő zsarnok, Idi Amin uralta ország egykori állapotára utal.

Míg a diktatúrát és demokráciát egyaránt ismerő Moses Isegawa arról érdeklődik, hogy éli meg Magyarország az átmenetet a kommunizmusból a kapitalizmusba, milyenek a földbirtokviszonyok, tároltak-e nálunk nukleáris fegyvert, és van-e atomerőmű, beleegyezésével szépen elfogyasztom az otthagyott déligyümölcsöket. Semmi bajuk, állapítom meg korlátozott ismereteim magabiztosságával. Zavarba csak akkor jövök, amint Maya Rasker ül le hozzánk, én meg blöffölés helyett elárulom, még nem olvastam Tartózkodási helye ismeretlen (Noran, 2002) című könyvét. (Tavaly a legkelendőbb első regény díját nyerte el Hollandiában, tízezer példányt adtak el belőle; idén április 12-én közölt róla kritikát az ÉS.) Ebből aztán ne csináljak problémát, mondja, ő se csinál. Szintén elolvasásra vár egy még ennél is kapósabb első regény, az Uborkaszezon (JAK-Osiris, 2000): Arnon Grunberg 1994-ben villámgyorsan hetvenezer vevőre talált vele, azóta százezer fölé ért, kilenc nyelvre fordították le. Második könyve, a Figuranten (Néma statiszták) is átugrotta a hetvenezres lécet, s ha hinni lehet az Uborkaszezon előszavának, az ezt követő Fantoompijn (Fantomfájdalom; ugyancsak a JAK-nál készül magyarul) tízszer ennyi példányban fogyott el. Ízlelgessük csak: hetesszázezer. Isegawa 1963-ban, Rasker 1965-ben született, Grunberg 1971-ben. Ha van sztárja a legfiatalabb, egyszerre minőségi és olvasmányos holland irodalomnak, az ő. Eredetileg úgy volt, ott lesz az indonéz vacsorán, de mivel New Yorkban él, csak miattunk túlzás lett volna Európába jönnie. Viszont ősszel ő is hivatalos Budapestre. Helyette kortársába, Hafid Bouazzába botlunk bele a vacsorát levezető sörözés során. Fekete bőrdzseki, puszi a társaság hölgytagjainak, kapatos kedéllyel zengi a nemrég Prágából hozott abszint dicsőségét. 1970-ben született Marokkóban, kisgyerekként került Hollandiába. De voeten van Abdullah (Abdullah lábai) című novelláskötetével 1996-ban robbant be, mint mondják, egészen egyedi stílust hozván a holland irodalmi nyelvbe - a most támogatott magyar fordítói programban nincs benne, talán legközelebb.

H

A tíz- és százezres sikerek mutatják, hogy egy kis ország szépirodalmában sem feltétlenül kell érvényesülnie a kis számok törvényének. A közel 16 milliós Hollandiában, hozzátéve Belgium kábé 6 milliós flamand (tehát hollandul beszélő) felét is, az olvasók, vagyis a potenciális könyvvásárlók számát 1,5-1,6 millióra becsülik - mégis, a Publishers Weekly nemzetközi könyvkiadói és könyvkereskedelmi lap szerint Európa legelevenebb könyvpiaca a holland. Működik, működtetik.

A holland könyv kollektív promóciójával foglalkozó alapítványt, a CPNB-t a 80-as évek gazdasági válságából ébredezve hozták létre könyvkiadók és könyvkereskedők, tavaly csatlakoztak hozzájuk a könyvtárak: ezek komoly vásárlóerőt képviselnek, minden holland településnek törvény adta kötelessége, hogy könyvtárt tartson fenn. Elmondásuk szerint kafkai élményektől sem mentes, tízéves tárgyalássorozat után tavaly szponzori megállapodást kötöttek a vasúttal, ami az alapítványnak három és fél évi anyagi biztonságot hozhat, a vasútnak pedig - mint az olvasás praktikus helyszínének - lehetőséget egy kedvezőbb imázs kialakítására. A kábé húszfős amszterdami apparátussal dolgozó CPNB szervezi a gyermekkönyvek hetét, a könyvpiac egyik alapvető szegmensét jelentő krimi júniusi hónapját és a korábban holtidőnek számító márciusban a tíz napig tartó könyvhetet. A modern marketing teljes eszköztárával igyekeznek elérni, hogy ilyenkor minden a könyvről szóljon, könyvvel kezdődjenek a hírek, sikk legyen ott lenni a könyvesbálon, és egyáltalán, mindenki azt érezze, hogy valami fontosról marad le, ha nem figyel, nem olvas, nem vásárol. Krimihónap idején bizonyos összeg fölötti vásárlás esetén ingyen jár a vevőnek néhány kötet (az alapítvány dönti el, melyik). Az alapítvány minden évben fölkér egy szerzőt, írjon egy legfeljebb 96 oldalas szépirodalmi művet: ezt megvenni nem lehet, de Boek Week idején, más könyv megvásárlásakor ajándékként adják a boltok. Könyvheti ajándékot írni megtiszteltetés a szerzőnek, aki ilyenkor garantáltan bekerül százezer lakásba (hogy aztán évekig, míg után nem nyomják, hiánycikk legyen) - a többi már rajta múlik. A könyvhétre kitalálnak egy központi témát is, amiről külön esszékötetet rendel az alapítvány egy elsőkönyvestől (Grunberg a magáét álnéven írta). Az olvasók a könyvhét idején szavaznak az év legjobb könyvére, a nyertes iránt mindig megugrik a kereslet. És még valami: olyasmit, hogy "hivatalos könyvheti lista", nem ismernek, pedig az remek alkalmat teremthetne ott is a fúrás-faragás gyakorlására.

Rotterdam harminchárom éve futó nemzetközi költészeti fesztiválja, a londoni mintára indított Poetry International szervezői gyakorlatias ötletekkel igyekeznek közel hozni az emberekhez a lírát - akár szemeteskocsik oldalán is. Elérték, hogy a költészet napján (ott ez januárban van) verssel nyisson a parlament, és vers legyen a Sesame Streetben, díjat adnak az év legjobb három költeményének, ezeket ingyenes képeslapokon terjesztik. Évente felkérnek egy-egy holland költőt, írjon tíz verset egy kis füzet számára, ezt nagyon olcsón árusítják, négyezer körüli példányszámban szokott elfogyni, következésképp ilyenkor pár hétre egy verseskötet is utat talál a bestsellerlistára. Az idei Poetry Internationalt június 15-21. között tartották, ezúttal nem szerepeltek magyarok, de tavaly hárman is voltak, Kemény István, Kukorelly Endre és Tolnai Ottó, ez alkalomra mindegyiküktől kiadtak egy harmincoldalas magyar-angol füzetet.

H

1993-ban Hollandia és Flandria volt a Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár díszvendége. A holland kulturális minisztérium által jelenleg évi 2,5 millió euróval (1 euró = kb. 250 Ft) támogatott alapítvány, az NLPFV, mely más könyvvásárok mellett természetesen egyébként is minden évben jelen van Frankfurtban, két évvel korábban kezdte meg a fölkészülést. Mire elérkezett a nagy nap, kereken száz, németre fordított holland kötettel alapozták meg irodalmuk piacának németországi föllendülését. Az alapítványnak standja lesz az idei Londoni Könyvvásáron, jövőre negyven holland, flamand és fríz írót utaztatnak ki a Párizsi Könyvszalonra.

A holland kulturális folyóiratokat is támogató (elutasító döntéssel egy-egy lap sorsát meg is pecsételő) NLPFV fő feladata a minőségi holland szép-, tény- és gyermekirodalom külföldi megjelenésének a támogatása. A holland nyelvvel foglalkozó egyetemi körök számára hollandul, a holland szerzők megjelentetése iránt érdeklődő külföldi kiadók számára angolul hírlevelet publikálnak. Dossziékat állítanak össze a Hollandiában szakmai és közönségsikert aratott művekről, bennük információ a szerzőről, részlet a műből. A műfordítás költségének hetven százalékáig terjedhető támogatást ítélhetnek meg az ezért pályázó külföldi kiadóknak, de csak ha bemutatják a holland jogtulajdonossal, illetve a mű fordítójával kötött szerződést. Az alapítvány illetékes bizottsága havonta ülésezik, a kérvényező így gyors - és ha nála is a színvonal a szempont, pozitív - válaszra számíthat. A fordítók pedig két héttől két hónapig terjedő időn át dolgozhatnak az alapítvány amszterdami fordítóházában, ösztöndíjat kaphatnak, sőt nemcsak kedvenc háziállatukat vihetik magukkal, hanem a családjukat is.

Szőnyei Tamás

Nederlands Literair Produktie- en Vertalingenfonds: www.nlpfv.nl

Poetry International: www.poetry.nl

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/25. (06. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...