"És így egy titkos csók / ´rületet hoz mennyei boldogsággal / És erre gondolok majd / Ha holtan fekszem a sírban..." - mondja Alice-ről Tom Waits. Akit érdekel kettejük találkozása, olvassa ezt tovább - vagy ne is, inkább induljon, és vegye meg az Alice-t.
Is. Garantáltan nem fog csalódást okozni egyik sem.
Tom Waits egyszerre hozta ki két új albumát. Hogy külön, s mégis együtt, az nem véletlen - igaz, egyikük akár tízéves is lehetne (ami csöppet sem érződik rajta). Robert Wilson, aki a kortárs amerikai és európai színháztörténet egyik vaskos fejezetét írja jó három évtizede, 1992-ben vitte színre Alice címmel mindazt, ami Lewis Carroll Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című könyveiről, pontosabban a mesék mögötti személyek, az író Charles Dodgson és a kislány, Alice Liddell kapcsolatáról eszébe jutott (az oxfordi matematikus hobbiból szívesen fényképezett kislányokat, egyik "modellje" volt Alice). A hamburgi Thalia Theaterben bemutatott előadás jeleneteit összekötő dalokat Tom Waits írta (felesége, Kathleen Brennan közreműködésével), ezeket vették fel, és adták ki most. Lewis Carroll könyve 1865-ben jelent meg a viktoriánus Angliában. Nem sokkal később, a bismarcki Németországban, 1879-ben adták ki először a Woyzecket, a mindössze 23 éves korában elhunyt Georg Büchner töredékes formában fennmaradt, 1837-ben írott drámáját, amelyet Robert Wilson 2000-ben rendezett meg a koppenhágai Betty Nansen Teatret színpadán, mondani sem kell, Tom Waits (és Kathleen Brennan) betétdalaival. Ezeket is most vették fel, és adták ki. Két összetartozó, mégis - a kiindulási alapjukként szolgáló irodalmi művektől is - önálló életet élő dalciklus, két friss klasszikus Tom Waits diszkográfiájának végén.
"Minek a kedvesség, minek a figyelmesség? / Egy férfi úgyis csak egy dologra gondol / Minek az udvariasság, minek kérni? / Úgyis csak térdre akarnak kényszeríteni / Néhány dolognak sose hittem / Nőnek, ha sír / Kereskedőnek, ha esküdözik / Tolvajnak, ha ígéri, fizetni fog / ügyvédnek, ha gondos / Kígyónak, mikor alszik / Piásnak, ha imádkozik / Nem hiszem, hogy a mennybe mész, ha jó vagy / Úgyis minden pokolra jut..."
Itt van minden, amitől Tom Waits az, ami. A félrebiccent, busa fej azzal a lentről induló pillantással a borítón. A védjegyeztethető rekedtség, ami olykor Louis Armstrongra emlékeztetve röpít vissza a bárokban élő dzsessz fénykorába, máskor meg Blixa Bargeld hörgését idézi a német dal dekonstrukciójának korából, ahogy a nyolcvanas évek nemzedéke viszonyult apái, nagyapái kultúrájához, történelméhez. Baljós kabaré.
"A kis Hans mindig furcsa volt / Női alsóneműt viselt / Apja verte, de ő meg nem változott volna / Egy nap megszökött egy férfival / Most mindenki megőrül a fehérneműiért / Tele vannak vele a lapok / A Reeperbahnon..."
Az Alice és a Blood Money hangszerelői csúcspontján mutatja Tom Waitst. Nem attól nagyszerű, hogy az elektronika korában az akusztikus megoldást választja, hanem attól, ahogy visszafogott eszközökkel felépíti pár perces kompozícióit (köztük néhány instrumentális gyöngyszemet). Ahogy a hangszerek, csellótól játékzongoráig, klarinéttől calliopéig (ez egy gőzzel működő, orgonaszerű, vásári hangszer) létrehoznak egy látszólagos egyszerűségében ismerősnek tetsző világot a blues és a weilli song közötti szépséges senkiföldjén, ami valójában csak az övé, senki másé. Egyedülálló.
"Istenit neki, mindig akkora a kísértés / Hogy jó legyek, jó legyek / Mindig ott az ingyen sajt az egérfogóban, bébi / Ez egy üzlet, egy üzlet / Isten elment, Isten elment, Isten elment / Üzleti útra..."
Szőnyei Tamás
Anti Inc./Epitaph Europe HMK, 2002
