Minden porcikája (Alanis Morissette Milánóban)

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Félig magyar, félig francia kanadai, eddig negyvenmillió lemezt adott el, s nagyon úgy fest, hogy ez a szám heteken belül lazán ötven fölé ugrik, amint rajongói végre hozzájuthatnak legújabb albumához is.

Az olasz rádiókon nem fog múlni. Ahogy hajtunk hazafelé Milánóból a kamionokkal teli, háromsávos autópályán, szinte bármelyik adóra állunk rá, elcsípjük legfrissebb slágerét. A Hands Clean dupla hatékonysággal hirdeti az Under Rug Swept eljövetelét: mint minden valamirevaló kislemez, fülbemászó refrénnel csinál kedvet az albumhoz, s egyik sorában elhangzik annak címe is: What part of our history´s reinvented and under rug swept? Történetünk mely részletét találtuk ki újra és söpörtük a szőnyeg alá? - kérdi régi szerelmétől. Morissette kisasszony munkamódszere, hogy albumainak címét dalszövegben rejti el. Vagy onnan emeli ki, a rátalálás örömét kínálva figyelmesebb hallgatói számára. Az 1995-ös Jagged Little Pill a You Learn egyik sorában foglaltatott benne, az 1998-as Supposed Former Infatuation Junkie a So Pure közepén állt.

H

Alanis Morissette legújabb albumának piaci bevezetésénél a bevált receptet követik. A promóciós körút európai állomásainak egyikén, Milánóban közös negyven percre osztották be a Narancsot egy-egy lengyel, osztrák és svájci rádióadóval. A végén a kollégák felkonferáltathatták a sztárral a műsort, melyben az interjú elhangzik, majd pár percig fotózni is lehetett. Előttünk egy sajtókonferencia volt olasz lapoknak, egy tévéinterjú és egy másik négyes kerekasztal, este pedig tévére rögzített koncert egy ezerötszáz fős diszkóban, ahol a közönség nagy részét szerencsés fan club tagok, kisebb részét a lemezbiznisz és a média munkásai alkották. Működik a gépezet. Ezen a szinten ez éppoly természetes, mint amennyire különös érzés lehet egy énekesnek, ha belegondol, hogy néhány dal megírásával és előadásával világszerte hány embernek ad munkát és kenyeret (csak a Jagged Little Pill 200 millió dollár árbevételt produkált). Hogy lehet ezt megszokni?

"A Jagged Little Pill után, a Supposed Former Infatuation Junkie írásakor sokkal nagyobb nyomás nehezedett rám, mint most - feleli Alanis Morissette. - Sokaktól eltérően, akik körülöttem dolgoznak, és hanghordozókról, példányszámokról, listákról beszélnek, én nem kötődöm olyan közvetlenül a lemezek eredményéhez. Nem akarom letagadni, hogy ez is számít, de sosem ezekkel a dolgokkal fekszem és kelek, nem gondolkozom rajtuk sokat."

H

Alanis Morissette az utóbbi évek egyik legnagyobb popcsillaga. Ráadásul félig magyar. Ha nem tévedek, Mark Knopfler óta, akinek ereiben szintén magyar vér csörgedezik, nem is akadt más hasonló.

"A nagymamám, nagypapám és mamám 1956-ban ment ki Kanadába. Az a benyomásom, hogy a magyarok nagyon szenvedélyesek, tüzesek, érzékenyek, kíváncsiak, ilyen az én családom is. Sokat meséltek nekem a történelemről és a magyarországi életükről, Budapestről, ahol csak kisgyerekként jártam, de szeretnék visszatérni koncertezni" - zárja rövidre e kötelező udvariassági formulával a gyökereire vonatkozó kérdést, és megígéri, odaadja mamájának olvasni a Narancsot, amit neki hoztam.

Alanis Kanadában született 1974-ben. Tízévesen már egy népszerű tévéműsorban szerepelt, lemezt adott ki, társadalmi és sporteseményeken énekelt. Tizennégy évesen szerződtette a kanadai MCA Records. Három évvel később, 1991-ben megjelent első albuma, az Alanis: platina lett Kanadában, s három Juno-díjat nyert, ez ott a Grammy. Le sem érettségizett, de már a második albumát is kiadta: Now Is The Time, 1992. Szimpla tini dance-pop számokat képzeljünk el, hallani úgyse nagyon lehet őket. A rossz nyelvek szerint megvásárolni sem: egy Alanis-gyűlölő website szerint a Maverick Records egyenesen betiltotta ezeket, nehogy bezavarjanak a művésznőről gondosan kialakított alterock-királynői képbe (betiltásról nyilván szó nincs, egy kiadó sem tilthatja be a másik termékét, de könnyen elképzelhető, hogy hagyták kifutni a forgalomból, és nem igyekeznek utánnyomni).

A korai zsengék után Alanis Los Angelesbe költözött, hogy valami komolyabba kezdjen. Ebben leginkább a szintén érdesebb dolgokra vágyó Glen Ballard volt segítségére: a tapasztalt producer orgonált Michael Jackson Bad című lemezén, dolgozott Barbra Streisanddal, Paula Abdullal és Wilson Philipsszel, de a csúcsra Alanis Morissette-tel ért. Alaposan benne van a keze, hogy a lány hercig tinédzserből olyan huszonévessé érett, aki nélkül legfeljebb hiányosan lehetne leírni a 90-es évek populáris zenéjének erős, öntudatos női vonulatát. Közös munkájuk nyomán született meg az új Alanis Morissette, akit az előtte járó nemzedék nagyasszonya, Madonna cége, a Maverick szerződtetett: "Mostanában alig láttam - mesélte Madonnáról. - Nagyon segítőkész volt kezdetben, szívesen adott volna tanácsokat, de én nemigen vettem igénybe, mert saját fejem után akartam menni." Ahogy a You Learnben is énekelte: "Mindenkinek javaslom, vágja túl nagy fába a fejszéjét, én is így teszek."

Új albumát is a Maverick adta ki, de ezt immár Glen Ballard nélkül készítette, magára vállalva a producer feladatát is: "Igazi próbatétel volt. A producer egyik legfontosabb szerepe, hogy ütközőként szolgáljon a művész és a külvilág között. A producer olyan a művészhez, mint szülő a gyerekéhez. Törődik vele, lehetőségeket teremt számára, vigyáz rá, de azért úgy, hogy a gyerek hangja se vesszen el. Glen hiányzott is meg nem is. Igen, mert jól lehetett vele dolgozni, ő határozottan betöltötte az ütköző szerepet. Azért mondom, hogy mégsem hiányzott, mert nélküle is nagyon jól együtt tudtunk működni a többi zenésszel."

H

A milánói Propaganda színpadán tökéletes háttérzenekar dolgozott mögötte. A gitárosok begörbített háttal dőltek hangszerükre, mozdulatukban a grunge öröksége, ujjaikban a teljes rocktörténelem. A szájharmonikát és ezüstszínű gitárt ragadó Alanis Morissette feketében, karján hennadíszítés. Mikor a You Learn végén szédült pörgésbe kezdett, s derékig érő, hullámosított haja vízszintesen úszott körülötte a levegőben, majd szétszedték rajongói, akik aztán az önbizalomvesztésről szóló So Unsexy alatt magasba emelték a közöttük szétszórt Alanis for President feliratú papírlapokat. Alapos szervezésnél valamivel többről árulkodott ez: annyi értelmes ügyért biztos kiáll ő is, mint egy amerikai elnök (részt vett környezetvédelmi akcióban, játszott a Tibet szabadságáért rendezett fesztiválon és Neil Young jótékony koncertjén, megkapta az ENSZ Globális Tolerancia-díját). Az új albumot nyitó 21 Things I Want In A Lover szinte politikai korrektségi teszt elé állítja lehetséges partnerét ("Örömet okoz számodra mások sikere? Nem folyamodsz piszkos eszközökhöz verseny közben? Vannak maszkulin és feminin vonásaid is? Politikailag tudatos vagy? És nem hiszel a halálbüntetésben?"), de közben a szexről sem felejtkezik meg ("Nem vagy gátlásos az ágyban? Hetente több mint háromszor is? Szeretsz kísérletezni?").

"Feltehetem a kérdést: vajon én is megfelelek e kívánalmaknak? És tudnék szeretni valakit, aki nem? Miért is ne? A szerelem épp ilyen. De nem feltétlenül házasodnék vele össze - mondja, és elárulja, hogy egy szakítás élményét kellett kiírnia magából, így született az új album tizenegy dala plusz a külön megjelentetendő többi. - Azóta jó barátok vagyunk, ma már örülök, hogy így történt, de én nem akartam, hogy véget érjen. Nagyon nehéz szakítás volt."

Alanis Morissette játszott filmekben (Dogma; Sex In The City), és szerepet vállalt a Vaginamonológok című darabban is, az off-Broadwayn. "Nagyon inspiráló volt számomra Eve Ensler, a szerző bátorsága. Hogy ennyire nyílt, őszinte és ünnepélyes tud lenni. Nem volt olyan nehéz a szerepem, mégis volt bennem félelem. De élveztem az egészet. Az pedig, hogy a darabban saját testem minden porcikáját birtokba vettem mint nő, egybevágott azzal, amiről énekelni is szoktam."

Szőnyei Tamás

Alanis Morissette Under Rug Swept című albuma február 25-én jelenik meg. Bővebb információkért érdemes felkeresni a www.alanismorissette.com címet. Milánói koncertfelvételét március 14-én sugározza az MTV Europe. Köszönet a Warner Music Hungary segítségéért.

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra