"Úgy érzem, a bizottságunk megtalálta a legkeményebb témáját, mióta létezik" - fogalmazott Koltai Tamás, az MSZP képviselője a parlament európai integrációs ügyek bizottsága jogharmonizációs albizottságának 1996. május 8-i ülésén, ahol a képviselők és a meghívott vendégek első ízben próbálták körüljárni a közösségi jogszabályok fordításának problematikáját. Ma, másfél évre a tagfelvétel remélt időpontjától, mindez talán még izgalmasabb, mint valaha. Alapvető kérdés, hogy milyen minőségűek (lettek, lesznek) az átültetett szövegek, hiszen a közösségi jog egyes elemei kihirdetésük pillanatától, a Hivatalos Lap című uniós kiadvány magyar nyelvű különkiadásában megjelenvén, nálunk is közvetlenül alkalmazandóak. Vajon sikerült hatékony rendszert kialakítani a joganyag lefordítására, végzünk-e időben a feladattal?
"Az a gyanúm, hogy a későbbiek során valamivel nagyobb gondosságot igényel mindez" - vélekedik a csatlakozás után is folyamatos feladatot és jó üzletet jelentő folyamat egészéről Hankó Faragó Miklós, az SZDSZ parlamenti képviselője, a jogharmonizációért felelős Igazságügyi Minisztérium (IM) új államtitkára, aki 1994-98 között az említett albizottság elnöke volt (1998-2002 között, a Szájer József vezette európai integrációs ügyek bizottságának nem volt semmilyen, tehát jogharmonizációs albizottsága sem). "Attól tartok, később problémát okozhat, hogy a közbeszerzési pályázaton, az árversenyben jelentősen olcsóbb ajánlattal, kevésbé felkészült szakemberek kaphattak bizonyos megbízásokat. Nyilván lényeges az ár is, de nem szabad, hogy a minőség rovására menjen. Beláthatatlan következményei lehetnek, ha mondjuk egy nem pontos fordítás alapján másként alkalmaznak Magyarországon egy EU-normát, mint Párizsban, Londonban vagy Brüszszelben."
Ez nem pusztán falra festett leiterjakab. Előfordult például, hogy egy fordítóiroda által leadott anyag szerint a sporting firearms with ammunition = sportoló tűzoltók ellátmánnyal, noha ez valójában sportlőfegyverek lőszerrel volna. Vagy itt az a tragikomikus történet, miszerint a pénzmosásról szóló, nemrég elfogadott törvény állítólag azért ró feljelentési kötelezettséget a könyvelőkre, mert a kidolgozásakor mintául tekintett EU-jogszabály magyar változatának készítője összekeverte a könyvelőt a könyvvizsgálóval. A fordítói malőr persze nem veszi le a felelősséget a jogalkotó válláról, de ha ez előfordulhat, akkor bármi megeshet.
80-90 ezer közlönyoldal
Az Orbán-kormány programja 1998-ban azt célozta meg, hogy hazánk 2002-től a tárgyalások során elérhető legkedvezőbb feltételekkel legyen az Európai Unió tagja. A csatlakozási felkészülés részét képező, jogharmonizációval összefüggő fordítási tevékenység azonban már a Horn-kormány idején elkezdődött: az IM Európai Közösségi Jogi Főosztályának felügyelete alatt 1997 júliusában jött létre a fordításkoordináló egység, melynek helyzetét az igazságügy-miniszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendelet 1998 novemberében megerősítette. Németh Anita főosztályvezető irányításával ők gyűjtik össze a közigazgatási szervektől érkező fordítási igényeket, adják ki fordításra, lektorálásra az anyagokat, adminisztrálják a teljes folyamatot.
A fordítás, a nyelvi és szakmai lektorálás egy-egy nagyobb szeletének elvégzésére közbeszerzési pályázat útján keres vállalkozót az IM. "Ha ma kezdenénk ezt a folyamatot, akkor valószínűleg célszerűbb lenne ide, az igazságügyi tárcába szervezni egy olyan állományt, amely több évig, folyamatosan, csak ezzel foglalkozva végzi ezt a munkát" - véli Németh Anita, aki szerint azonban 1996-97-ben erre nem volt lehetőség: a költségvetési megszorításokkal terhes időszakban a tárca nem rendelkezett a szükséges forrásokkal. Az Európai Unió egyik előcsatlakozási alapja, a Phare adott erre támogatást, ám e pénzek felhasználásának egyik feltétele az volt, hogy pályázati úton külső cégeket kellett bevonni a fordítás és lektorálás folyamatába. Ez kijelölte a pályát. Időközben anynyit változott a helyzet, hogy a tárca immár saját forrásból létrehozhatta a tizennégy jogi lektor és négy terminológus alkotta jogi-nyelvi szerkesztőséget, mely a piacon megrendelt, nyelvi és szakmai lektoráláson átesett fordítások jogi-nyelvi minőség-ellenőrzését és terminológiai egységesítését végzi. A fordításokat szakmailag a tárcák hagyják jóvá. A vitás terminológiai kérdések tisztázására a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, jogi karok, valamint az MTA egyes intézeteinek a jelöltjeiből összeállt egy szakértői kör. Ha ez sem tud dűlőre jutni egy-egy kérdésben, az IM által felállított terminológiai bizottság dönt.
Mivel a forrásnyelvek, illetve az egyes európai országok jogrendszerei között is fordulhatnak elő eltérések egy-egy kifejezés jelentésében, a magyar EU-nyelv megteremtése végtelenül alapos munkát igényel (lásd Szociális című keretes írásunkat). Mint más tagjelölt országok esetében, a fordítás hazai koordinálását támogatja a TAIEX, az Európai Unió Bizottságának Technikai Segítségnyújtó és Információs Irodája, s közvetlen kapcsolat van az Európai Bizottság fordítószolgálatával és az Unió Tanácsa jogi-nyelvi szolgálatával is (az EU konferenciatolmács szolgálatának a magyar tolmácsképzésben nyújtott segítségéről lásd Tolmácshelyzet című írásunkat).
Az IM illetékesei szerint nehezíti a munkát, hogy - noha rendszeresen kérték Brüsszeltől - mindmáig nem kaptak tételes listát a lefordítandó jogszabályokról, s hiányolják a Hivatalos Lap különkiadásában való megjelentetés ütemtervét is, ami pedig segíthetné a hátralévő fordítási, lektorálási feladatok ütemezését. A lefordítandó joganyag mennyiségét általában 80-90 ezer közlönyoldalra teszik (ha később csatlakozunk, az évente születő 3-4 ezer jogszabállyal nő, az időközben hatályon kívül helyezett jogi aktusokkal pedig csökken az adag; le kell fordítani a fontosabb európai bírósági határozatokat is; egy közlönyoldal kb. két, szabvány gépelt oldalnak felel meg). Németh Anita szerint "megerőltetett, feszített munkával nem reménytelen elvégezni a feladatot": 90 ezer közlönyoldalból 1996-tól idén májusig 60 700-at fordítottak le, ebből 47 ezret szakmailag is lektoráltak. Az IM honlapján hozzáférhető a hazai jogi-nyelvi ellenőrzésen átment, de Brüsszel által még nem jóváhagyott, tehát még nem hivatalos fordítások teljes szövege, valamint a jogi-nyelvi szerkesztőség által összeállított terminológiai adatbázis.
Mindig mindent elölről
Nem az IM honlapján található szöveg az egyetlen, magyar nyelven olvasható EU-joganyag. Az említett, 1996-os albizottsági ülésen az egyik meghívott, Lakatos Péter, a hatályos magyar jogszabályokat cserelapos kiadványsorozatban megjelentető Unió Kft. képviselője elmondta, cége közpénzek igénybevétele nélkül, 1991-ben kezdte meg az európai közösségi jogszabályok magyar nyelvű kiadását. Egy-egy jogszabálynak nem a teljes szövegét fordították le, hanem csak a rendelkező részeit, a preambulumot általában kihagyták, mert úgy tapasztalták, arra nincs piaci igény.
Az Unió Kft. 1996-ban már CD-n is kínálta az általa fordíttatott EU-joganyagot. A hatályos magyar joganyagot, illetve egy részének angol és német fordítását CD-n forgalmazó Kerszöv Kft. ügyvezetője, Styaszni Gyula akkor arról számolt be, hogy nem rendelkeznek európai uniós joganyaggal. Most, május végén azonban a KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó piacra dobta CompLex CD EU Jogtárát, mely a cég közleménye szerint "lehetőséget kínál a magyar jogszabályok európai jogi kapcsolatainak feltérképezésére, az integrációra való felkészülésre, az esetleges technikai vagy akár érdemi jogalkotói hibák kiküszöbölésére". A több szempont szerint, négy nyelven kereshető szöveg 1500 európai jogszabályt tartalmaz harminc fő- és nyolcvan alkategóriára bontva, ezeket kb. 80 ezer oldalnyi EU-joganyagból dolgozták fel, s külön címmutatóba gyűjtötték az európai joganyagra hatezer ponton hivatkozó, fontosabb magyar jogszabályokat és dokumentumokat is. A CD felelős szerkesztője, Báldy Péter szerint a kiadó fölhasználta az IM honlapján közzétett szakszókincset, "így nem lesz kavarodás a terminológia használatában a jövőben", a megfelelő minisztériumoknak pedig jelezték a jogszabálygyűjtemény összeállításakor talált "hibás hivatkozásokat".
Az Unió és a KJK-Kerszöv kiadványai azt mutatják, hogy a hazai gazdasági és jogi környezet szereplőiben él az EU-szabályozás megismerése iránti igény, a piac egyre közvetlenebbül érzi, hogy itt a jövő. Mindez azonban nem teszi szükségtelenné az állam szerepvállalását e folyamatban: a teljes EU-joganyag magyarra fordíttatása és közzététele állami feladat és felelősség. 1996-ban, ama albizottsági ülésen föl is merült, hogy az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) is vegyen részt e folyamatban, esetleg az Unió Kft.-vel együtt. "Az uniós tagság már mai közelségében is jelentős feladatokat ró a fordítói szakmára és az OFFI-ra. Reméljük, a megvalósult tagság időszakában is hasonló, sőt még fontosabb feladatok várnak majd a fordítóirodára, hiszen tékozlás lenne a jogharmonizáció körében nem felhasználni azt a szellemi és szervezési kapacitást, amelyet az iroda képvisel" - írta Dávid Ibolya igazságügy-miniszter az OFFI alapításának 130. évfordulójára kiadott kötet előszavában, 1999 márciusában.
A hízelgő szavak ellenére ebből mindmáig semmi sem valósult meg. Az OFFI az EU-joganyag fordítására és lektorálására kiírt közbeszerzési pályázatok egyikén sem nyert. Szappanos Géza, az 1994 áprilisa óta részvénytársasági formában működő OFFI vezérigazgatója úgy véli, ennek az az oka, hogy - noha volt, amikor szerinte kedvezőbb ajánlatot tettek a későbbi győztesnél - az IM "túlzottan igyekezett" korrekt lenni, a részrehajlásnak még a látszatát is el akarta kerülni, nehogy vád érje, amiért olyan gazdasági társaságnak ad megbízást, amelynek törvényességi felügyeletét, tulajdonosi jogait épp az igazságügy-miniszter gyakorolja. "Az OFFI-nak ugyanolyan esélye volt, mint más cégeknek - mondja Németh Anita, az IM főosztályvezetője. - Azt, hogy egyszer sem sikerült nyernie, én nem akarom kommentálni." Szappanos Géza szerint az OFFI versenyképes árképzését nehezíti a törvény rögzítette közhiteles tevékenysége miatti áfamentesség (nagyobb árat kénytelen kérni, mert nem igényelhet vissza forgalmi adót), s úgy gondolja, ezért inkább ki kéne mondani, hogy az OFFI nem indulhat a pályázatokon, mert akkor viszont az intézet szakembereinek tudását kamatoztatni lehetne a pályázatok elbírálásánál, illetve a munkafolyamat szakmai ellenőrzésénél.
Mivel a pályázatokon különböző cégek nyertek, az a látszat sem alakulhatott ki, hogy az IM-nek egyetlen "kedvence" lenne. Egyfelől. Másfelől azonban e sokszínűség némiképp illogikus: a garantált, kipróbált minőség ellenében magában rejti a színvonal egyenetlenségének kockázatát is. Új meg új cégek bevonásakor kárba vész a korábbi nyerteseknél fölhalmozódott fordítói, lektori, fordításszervezői és számítógépes tapasztalat, mindig mindent elölről kell kezdeni, s ez lassítja a munkát. "Ezért is mondtam azt, hogy ha ma kezdenénk, lehet, hogy másként szerveznénk ezt a folyamatot, de akkor csak így lehetett. Ebben a rendszerben nem tudjuk biztosítani a stabilitást. Sok céggel dolgoztunk együtt, és nem titkolom, vegyesek a tapasztalataink" - fogalmaz Németh Anita.
Egymilliárd forint
A fordítási és lektorálási közbeszerzési pályázatokon 160-200 milliós tételekben nagyjából egymilliárd forintnyi megbízást nyerhetnek el a cégek (jelenleg is folyik pályázati eljárás), el is követnek mindent a siker érdekében. A vesztesek ingerülten reagálnak, amint úgy érzékelik, hogy valami nem tiszta. Indultak jogorvoslati eljárások, egyesek a miniszter asszonyhoz, mások a Közbeszerzési Tanácshoz, a bírósághoz vagy az ügyészséghez fordultak.
A mintegy 150 tagot (kizárólag természetes személyeket) tömörítő Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete hírlevelének tavaly júliusi száma közli az egyesület elnöke, Varga-Haszonits István és a Dávid Ibolya helyett válaszoló Hende Csaba államtitkár levélváltását. Az egyesület úgy ítélte meg, hogy mivel a fordítási és lektorálási versenykiírás bírálati szabályai között csak az ajánlati árak (súlyszám: 80) és a vállalt részhatáridők (súlyszám: 20) szerepelnek, ezért "a minőség érvényesülése nem megragadható". Hende Csaba kacifántos mondatfűzése szerint "az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére alkalmatlanná minősítése szempontjainak meghatározása során" az IM igenis igyekezett "magas szintű követelményrendszert" felállítani, amely megalapozza "az optimális fordítási minőséget".
Hasonló levélváltás zajlott le idén tavasszal a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Fordító és Tolmács Szakmai Osztályának elnöke, Elter István és a Dávid Ibolya helyett válaszoló Somogyvári István közigazgatási államtitkár között. A bizonyos szakmai kritériumoknak megfelelő vállalkozásokat tömörítő szervezet szerint a közösségi joganyag és az európai bírósági határozatok fordítására idén meghirdetett pályázatban a fordítás elvégzéséhez szükséges személyi feltételek nem állnak összhangban a hatályos jogszabályokkal, ugyanis a felhívásban előírt felsőfokú nyelvvizsga "nem jogosít szakfordítói tevékenység folytatására, hiszen a szakfordítói tevékenységnél jóval alacsonyabb nyelvi szintet jelent". Somogyvári István viszont kijelentette, figyelembe vették a hatályos jogszabályokat, de a közbeszerzési eljárás keretében "nem kívántuk ellenőrizni, hogy a fordítók hivatásszerűen vagy más formában végzik a projekt során a fordítási tevékenységüket". Hozzátette: az IM nem gyakorolhat ellenőrzést a fordítói tevékenység fölött, "továbbá nem a fordítókkal áll szerződéses viszonyban, hanem a közbeszerzési eljárásban nyertes ajánlattevővel".
Az EU-joganyag fordítására alaposan fölkészült, s korábban két pályázaton is nyertes Multi-Lingua Kft. ügyvezető igazgatója, Végső László, a Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének elnökségi tagja "abszurd drámaként" jellemzi azt a tavalyi versenytárgyalási fordulót, ahol a pályázóknak meg kellett mondaniuk, mennyi idő alatt tudnák szállítani 1500 oldalnyi joganyag magyar fordítását. A későbbi nyertes Suprex Kft. képviselője fél napot mondott be. A meghökkent bizottság erre figyelmeztette, hogy komoly ajánlatot kér. Na jó, legyen egy nap. Két vetélytársa, a négy, illetve hat napot vállaló Multi-Lingua, illetve Németh és Pásztor International Kommunikációs Tanácsadó Kft. ezzel nem tudott és felelősségteljesen nem is akart konkurálni. A Multi-Lingua tavaly augusztusban panasszal fordult a Közbeszerzési Tanácshoz, ám az formális vizsgálat alapján megállapította: nem történt jogsértés. Ezután pert kezdeményeztek a Közbeszerzési Tanács ellen, amelyet a Fővárosi Bíróság ítélete idén áprilisban, első fokon új eljárásra kötelezett. "Az IM nem vezényelte kellő eréllyel ezt a folyamatot. A közbeszerzési eljárás célja nem az, hogy balekot csináljon a kiíróból, hanem az, hogy a legjobb ajánlatot válaszszák ki" - mondja Végső László, aki szerint "nem szolgálja a minőség garantálását" a korábbi pályázatok miatt is erősen támadott IM "objektivitási szemlélete", melyben az ajánlati áré az elsőbbség.
Az említett pályázaton nyertes Suprex Kft. által készíttetett fordításokat jelenleg - szintén pályázati győztesként - a Mendel Vera vezette Intercontact Budapest Kft. és egyik alvállalkozójaként a Németh és Pásztor Kft. lektorálja. Pásztor Eszter cégigazgató tavaly szeptemberben levelet írt Dávid Ibolyának "a verseny tisztaságának sérelme" miatt, mert tudomására jutott, hogy a Suprex mérleg szerinti eredménye két egymást követő évben negatív volt (ami miatt eleve ki kellett volna zárni a pályázatból), majd a veszteséges évek egyikét utólagos önkorrekcióval kétezer forintos nyereséggé változtatta. Pásztor Eszter tavaly novemberben vizsgálatot is kezdeményezett Polt Péter legfőbb ügyésznél az IM fordítási pályázatainak ügyében: "Az Igazságügyi Minisztérium figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Suprex Kft. három közbeszerzési pályázatra olyan pályázatot nyújtott be, amelynek időpontjában még nem módosította az 1998. évi mérlegét, pedig aláírásával igazolta, hogy az általa benyújtott adatok megegyeznek a Cégbírósághoz benyújtott mérlegek adataival." A beadvány készítője fölveti a lehetőségét, hogy a Suprex ügyvezetője, Sulányi Péter csalást és okirat-hamisítást követhetett el, megsérthette a közbeszerzésről, illetve a számvitelről szóló törvényt.
A Dávid Ibolyának és Orbán Viktornak is többször tolmácsoló, közismerten elsőrendű némettolmács hírében álló Sulányi Pétert a Pesti Kerületi Bíróság első fokon - nem jogerősen - hivatali vesztegetés miatt nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte: a vád szerint egy tolmácsolási megbízás ügyében a Legfőbb Ügyészség egyik munkatársát próbálta volna megvesztegetni. Ennek közvetlenül nincs köze az EU-jogszabályok fordításához, ám cégének labilis pénzügyi helyzete és az irodájából kikerülő fordítások minőségéről hallható, lesújtó vélemények fényében mégis kérdéses, miért épp a Suprex kapta a megbízást.
Sületlen szöveget
Bármi legyen a jogi útra terelt eljárások sorsa, a komolyabb fordítóirodák egyetértenek abban, hogy változtatni kéne a fordítási és lektorálási folyamat struktúráján. Különösen elhibázottnak tartják, hogy a pályázatok elbírálásánál az árnak döntő szerepe van. Pedig nem lenne hülyeség a Phare mintájára (ahol a minőség/ár arány a pályázatok elbírálásánál 80/20) előbb értékelni a pályázatok szakmai részét, és csak aztán megvizsgálni a pénzügyi oldalt. Alacsony árat akkor tud ajánlani egy fordítóiroda, ha maga is olcsón dolgoztatja fordítóit. A legképzettebb fordítók bizonyos ár alatt nem vállalnak munkát. A szakmában elterjedt hírek szerint az árak leszorításában érdekelt, ám a színvonalas teljesítésre rá nem kényszerített irodák szívesen dolgoztatnak kisebb honoráriummal is beérő erdélyiekkel vagy egyetemistákkal, akiknek nemigen van gyakorlatuk a sajátos EU-szövegek szabatos, a jogalkotó szándékát tökéletesen visszaadó fordításában.
Ezért is problémás, hogy az IM szétválasztotta a fordítási és a lektorálási pályázatokat. Kezdetben a fordítóirodának kellett gondoskodnia saját szövegének nyelvi lektorálásáról, ami garantálta az IM-nek leadott anyagok színvonalát: a minőségbiztosítás egyetlen eszköze a lektorálás, egy fordítóiroda csak lektorált fordításért vállalhat igazán felelősséget. Mióta különszedték a fordítást és a lektorálást, a fordítóiroda akármilyen sületlen szöveget leadhat az IM-nek, és már állíthatja is ki a számlát. A maga részéről "kész" van, utána az özönvíz. A következő fázisban a lektor kénytelen küzdeni az IM-től kapott szöveggel, visszaküldeni a javításban immár kevéssé érdekelt fordítóirodának, vagy szinte újrafordítani, de akárhogy is, addig nem számlázhat, amíg az tartalmilag és nyelvileg valóban elfogadható nem lesz. Ha egymástól elszigetelten, nem csapatban működnek a fordítók és lektorok, akkor késik és gyakran célt is téveszt a visszacsatolás, ami a minőség romlásában jelentkezik. Úgy tartják, "nyers", vagyis rossz fordításból "jót lektorálni" nem lehet. "Szakmailag igen rossz megoldás, hogy a fordítóiroda lektorálatlan minőségben adhatja le a fordításait" - mondja Mendel Vera (Intercontact).
Végtére is az Európai Unió joganyagának magyar változatáról van szó.
Szőnyei Tamás
Szociális
A jogi szövegek magyarra fordítása legalább olyan komoly, bár egészen más jellegű problémákat vet fel, mint a szépirodalomé. Ahhoz, hogy egy magyarra átültetett jogszabály pontosan fedje az európai eredetit, fordítójának nemcsak az idegen nyelvet kell bírnia (leginkább az angolt, jobb esetben úgy, hogy össze tudja vetni a franciával és/vagy a némettel is), hanem értenie kell(ene) a szóban forgó szakterülethez is, legyen az halászat, társadalombiztosítás vagy bármi más. Ráadásul ugyanazok a kifejezések különböző szövegösszefüggésekben eltérő jelentéstartalmúak lehetnek.
Ilyen például az EK-joganyagban előforduló angol social szó: egyáltalán nem mindegy, mikor fordítják szociálnak, szociálisnak vagy társadalminak. Létezik szociális ellátás, de nem létezik társadalmi ellátás, létezik társadalmi összefogás, de nem létezik szociális összefogás, a szociális intézmények nem azonosak a társadalmi szervezetekkel. Némely esetekben egymás szinonimája a két szó, máskor nem helyettesíthetők egymással, mert egyik szűkebb, másik bővebb fogalomkörre vonatkozik - különben is, kifejezetten hibát követ el a jogszabály fordítója, ha egy, nyilván okkal többször előforduló kifejezés megismétlése helyett, a szóismétlés elkerülése végett, rokon értelmű szavakkal próbálja "szebbé", olvasmányosabbá varázsolni a szöveg stílusát.
Tolmácshelyzet
"A magyar hatóságok jól tudják, hogy szükség van tolmácsokra, és egyúttal kiállnak amellett, hogy a magyar is éppolyan elbánásban részesüljön az unióban, mint minden más nyelv" - nyilatkozta a Narancsnak Tony Scott, aki az Európai Bizottság konferenciatolmácsolási szolgálatának kibővítési tanácsadójaként nemrég Budapesten tárgyalt a Külügy- és az Oktatási Minisztériumban. E szolgálat küld tolmácsokat az Európai Bizottság tanácskozásaira, naponta nyolcszáz tolmácsot foglalkoztatnak tizenegy nyelven, állományban lévőket és szabadúszókat egyaránt (az Európai Parlamentnek és az Európai Bíróságnak külön tolmácsszolgálata van). Tony Scott hét, felvétel előtt álló országban kíséri figyelemmel, segíti tapasztalataival a konferenciatolmácsolással kapcsolatos előkészületeket.
A csatlakozás idejére Magyarországnak minél több, egyetemi diplomával rendelkező, legalább egy európai alapnyelven (angolul, franciául, németül, olaszul, spanyolul) kiemelkedő szinten oda-vissza tolmácsolni vagy ezek közül legalább két nyelvről magyarra tolmácsolni képes szakemberrel kell rendelkeznie. Az EU intézményeinek naponta legalább nyolcvan-száz magyar tolmácsra lesz szüksége. Meg kell találni, ki kell képezni őket, meggyőzni a diákokat, hogy jelentkezzenek a posztgraduális tolmácsképző kurzusokra. Ilyenek három helyen, az ELTE-n, a Budapesti Műszaki Egyetemen és a szegedi JATE-n folynak. Az EU pénzügyileg és oktatók küldésével támogat egyes kurzusokat, s a hallgatók is folyamodhatnak ösztöndíjért. "Magyarország meglehetősen jól áll a tolmácsképzés tekintetében" - állítja Tony Scott, aki részt vett az EU konferenciatolmács-kereső hirdetéseire jelentkezők felkészültségének tesztelésében, és kifejezetten jónak tartja, hogy ittjárta alatt harminckettőből hatan megfeleltek a vizsgán.
