Kiállítás: A tetves életbe (Kényszermosdatások magyar cigánytelepeken (1940-1985))

Zene

Eddig még mondhattuk, hogy nem tudtunk róla, mert nem volt róla szó. Vagy csak olyan régen volt, hogy el is felejtettük, már ha egyáltalán fölfigyeltünk rá. 1968-ban Sára Sándor csinált egy filmet, Feldobott kő volt a címe. Van ebben egy jelenet, a fiatal Balázsovits Lajos meghökkent szemével láthatjuk, amint jó magyar emberek autóval megérkeznek a telepre, nullásgéppel lenyírják a cigányok haját, és valami fehér port dörzsölnek a kopasz fejükre. Hét perc az egész, mégis épp elég hosszú ahhoz, hogy az emlékezetben örökké rögzüljön a sötét szempárok tehetetlen szomorúsága és a higiéné embertelensége. E hét perc pereg most végtelenítve a Centrális Galériában, félelmetes hűséggel illusztrálva a kiállítás alapanyagául szolgáló, a Roma Sajtóközpont (RSK) által összeállított, roma, magyar és angol nyelvű kötetet. Egy vitrinben nullásgépek fekszenek, a másikban porozó, ilyennel fújták a ruha alá a fertőtlenítőszert (ami 1968-ig - a rákkeltő hatása miatt akkor betiltott - DDT is lehetett).
Eddig még mondhattuk, hogy nem tudtunk róla, mert nem volt róla szó. Vagy csak olyan régen volt, hogy el is felejtettük, már ha egyáltalán fölfigyeltünk rá. 1968-ban Sára Sándor csinált egy filmet, Feldobott kő volt a címe. Van ebben egy jelenet, a fiatal Balázsovits Lajos meghökkent szemével láthatjuk, amint jó magyar emberek autóval megérkeznek a telepre, nullásgéppel lenyírják a cigányok haját, és valami fehér port dörzsölnek a kopasz fejükre. Hét perc az egész, mégis épp elég hosszú ahhoz, hogy az emlékezetben örökké rögzüljön a sötét szempárok tehetetlen szomorúsága és a higiéné embertelensége. E hét perc pereg most végtelenítve a Centrális Galériában, félelmetes hűséggel illusztrálva a kiállítás alapanyagául szolgáló, a Roma Sajtóközpont (RSK) által összeállított, roma, magyar és angol nyelvű kötetet. Egy vitrinben nullásgépek fekszenek, a másikban porozó, ilyennel fújták a ruha alá a fertőtlenítőszert (ami 1968-ig - a rákkeltő hatása miatt akkor betiltott - DDT is lehetett).

Mostantól nem mondhatjuk, hogy nem tudunk róla.

H

"A kéjekben fuldokló éjszakákhoz, hívatlan résztvevőként, hozzátartoztak a tetvek minden nemű és rendű fajai, amelyek kijárták a kereszteződés magasiskoláit. A törekké tiport alomszalmában és a boglyas hajfürtökben a paraziták tökéletes gyűjteményét lehetett volna összeszedni. (...)

A telepnek majdnem minden lakója bőrbetegségtől szenvedett; rühtől és sömörtől. Mindkettőre húgyot, pipamocskot és ablakizzadságot használtak. A gyerekek arcát és felsőtestét tenyérnyi gombafoltok éktelenítették. Bár a pipaszárból kiszedett kenőcsszerű nikotinos szutyok elég hatásosnak látszott, de hol volt annyi pipa. Kétségbeejtően terjedt, az állandó testközelség vezetője volt a fertőzésnek."

Részlet Lakatos Menyhért regényéből, a Füstös képekből. Noha a leírás háború előtti állapotot ábrázol, minden fejlődés ellenére sem valószínű, hogy teljesen aktualitását vesztette volna a könyv megjelenése idejére, 1975-re. Igaz, az RSK kötetében megszólaló romák az 1940-es, 50-es és 60-as évekből számolnak be a legdurvább kényszerfürdetésekről és fertőtlenítésekről, s a legjellemzőbb dokumentumok is ezekből az évtizedekből valók, ám akad egy 1982-es Köjál-jelentés is: e szerint a Pest megye 77 telepén (nyilván: cigánytelepén) élő 29 057 megvizsgált személyből 346-ot találtak tetvesnek, mégis 1313-at tetvetlenítettek, míg a nem telepeken élő 21 707 személy között 629 tetves akadt, és 822-t tetvetlenítettek.

H

Ha csak nagyjából is pontosak e számok, több mindenre utalnak. Egyrészt arra, hogy még húsz évvel ezelőtt is jóval több embert vontak hatósági intézkedés alá, mint amennyit a tényleges állapotuk alapján kellett volna - el lehet képzelni, mi mehetett régebben. Másrészt arra, hogy sem a putriélet nem jár feltétlenül tetvesedéssel, sem a telep elhagyása nem hozza magával automatikusan a tisztaságot, ám a hivatalos közeg nem differenciál, hanem reflexből dolgozik. Harmadsorban pedig arra, hogy hazánknak még nem is a legfejletlenebb, legeldugottabb zugában, hanem az ország közepén is mennyi település vagy környék lehetett híján a legelemibb komfortnak, a hideg-meleg folyóvíznek, a csatornázásnak - nem ismerek adatot, e kiállítás és könyv sem közöl ilyet, de tudható: ma is rengetegen élnek hasonló körülmények között, s közöttük a legtöbben romák. Ha nem volnának olyan experimentálisak a felvételek, a kiállításon akár a Paramicha barlanglakóit is megmutathatnák, pedig Szederkényi Júlia filmje a 90-es évek elején készült.

H

"Hajnal háromkor körbefogták a telepet a rendőrök. Végigállták az utcát egészen a temetőig. Úgyhogy senki nem tudott elmenni. A sok emberek mentek volna dolgozni, de visszahozták őket. (...) Szerintem azért csinálták, hogy szégyent csináljanak belőlünk. Magyarok is laktak az utcában, de csak a cigányokat vitték el. A rendőrök meg nem hátulról vittek a temető felől, hanem elölről körbe, hogy lássanak minket. Volt, aki sajnált bennünket, de volt, aki nevetett. Röhögtek." Részlet egy Mari néniként jelzett cigányasszony beszámolójából, a 60-as évekből. Ne gondolják, hogy nem valós személy, az RSK nem engedhetne meg magának ilyen csalást, különben is sokan teljes nevükkel vállalták a kettős szégyenre való emlékezést: csúfság ez azoknak, akik elszenvedték a kényszermosdatást, akár valóban tetvesek voltak, akár nem, és gyalázat azoktól, akiknek az volt a természetes, hogy ezt így szervezzék meg.

H

Az a lehangoló ebben, hogy a jó szándékú kivételek ellenére (ezekre is mutat példát a könyv) a világháború után fokozatosan jobb módra vergődött többségi társadalom - előítéletei, ismeret-, empátia- és fantáziahiánya miatt - képtelen volt megtalálni a tetű- és budikérdés emberséges és hatékony megoldását. Így lett a szappanból szégyen, a megelőzésből megalázás.

Szőnyei Tamás

Kényszermosdatások a cigánytelepeken: Roma Sajtóközpont Könyvek, 2002, 148 oldal;

Kényszermosdatások Magyarországon (1940- 1985); Centrális Galéria, nyitva július 14-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.