SzSz

A világtól elidegenedett, magányos filmes hősök lelőhelye filmes tapasztalataink szerint elsősorban a metropoliszok, illetve a kertvárosok.

Sydney Sweeney az Eufória és A Fehér Lótusz című sorozatok után még csak ígéretes üdvöskének számított, az Imádlak utálni, a Madame Web és a Szeplőtlen óta viszont már egyértelműen ő Hollywood új női világsztárja.

„John Wick Mumbaiban” – harsogja a marketinganyag.

A közkeletű bölcsesség szerint, ami úgy néz ki, mint egy buta tinifilm – sőt még a címe is olyan –, az tényleg az.

A kosárlabdás és a fejlődés- (vagy épp felnövés) történetek úgy járnak kéz a kézben, mint Jordan és a híres cipői.

„A Dumb és Dumber és a Keresd a nőt! kétszeres Oscar-díjas rendezője” – 2019 óta immár ez Peter Farrelly megnevezése.

Olaszországban járunk, ahol egy követ sem tudunk úgy eldobni, hogy az ne egy antik síremléken landoljon.

Öltsön bármilyen formát, a művészet mindig az emberiség nagy kérdéseire keresi a választ: mi van a halál után, hát még előtte, s mi értelme a szerelemnek?

Az eredeti cím (Shortcomings) a hősök hiányosságaira utal.

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Injun – a koreai szó jelentése végzet vagy gondviselés, és ez az Előző életek középpontjában álló idea is. A buddhizmusban gyökerező szó azt hivatott kifejezni, hogy ha a lelkek egy előző életben már találkoztak, a következőkben is egymás mellé sodródnak.

A film központi témáit, főhősünk motivációit tökéletesen foglalja össze a dán és a magyar cím, amely Ludvig Kahlen származására utal.