Mindennek ellenére a tudomány szerint az emberek 100 százaléka – értsd: mindenki – álmodik, csak nem minden álom tudatosul. Az az álom viszont, hogy valaki megtalálja a párját, majd egész életre együtt marad vele, egyre kevésbé jellemző: az Egyesült Államokban a házasságok mintegy 45 százaléka végződik válással. Erik Benson és Alexander Woo animációja a szokásos gyerekszemüveget magára öltve próbál értelmezhető történetet keríteni e két adat köré – több-kevesebb sikerrel.
A film hősei a tinédzser Stevie és öccse, Elliot, aki természetesen minden ébren töltött pillanatában idegesíti őt. Stevie szeretne már végre fiúkkal foglalkozni – mondjuk azzal az álmos képű sihederrel a könyvesboltban –, ám feltűnik neki, hogy nem csak az ő hormonjai bolondultak meg: anyja és apja is egyre kevésbé jön ki egymással. Magát, testvérét, az egész világot hibáztatja, míg egy nem túl meggyőző mágikus epizód után rá nem jön, hogy testvérével karöltve képes az álmok között utazni. Elhatározza, hogy felkeresi az Álmok királyát (akit az eredeti Sandmantól kezdve a Hoffmann-féle Homokemberig sokféleképpen neveztek már itthon), hogy a segítségével újra békét varázsoljon szülei között. Ám addig még rengeteg rémálmon át vezet az út.
A Netflix alkotói szemmel láthatóan ezer helyről, de főleg a Pixar-féle Agymanókból merítettek, de annak érzelmi hatásait képtelenek voltak lemásolni; igaz, az manapság magának a Pixarnak sem megy.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
