Mocskos játszma

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

A Parker-sorozat Hollywood fura és kitartó terhe: Lee Marvintól Robert Duvallon át Jason Stathamig számtalan színész bújt már a fifikás bűnöző bőrébe, de egy olyan film sem született, amely meg bírta volna közelíteni a Bond- vagy Bourne-mozik sikerét és hatását. Az alapanyag viszont kecsegtetően jó, ezért újra és újra próbálkoznak, jobbára figyelmen kívül hagyva az addigi darabokat. Az évtizedek múlásával egyedül a technológia fejlődött, s Black láthatóan nagyon figyelt rá, hogy ne egy Mission: Impossible-klónt csináljon: itt nincsen szuper-MI vagy hasonló, csak régimódi gazemberek, akik igyekeznek egy diktátor elől ellopni egy felbecsülhetetlen kincset.