A Városfejlesztési osztály egyik hivatalnokaként vált ismertté, majd a Master of None című sorozatával háromévados emlékművet állított az egyszerű emberek bonyolult érzéseinek. A mű egyik legtöbbet méltatott részében még a saját főszereplőjét is sutba dobta, hogy azokat tegye meg hőssé, akikről senki nem beszél: egy hotelportást, egy siket eladónőt és egy zimbabwei taxisofőrt, vagyis azokat a New York-i munkásokat, akiket észre sem vesznek, a város mégis miattuk működik.
Ezen a vonalon mozog első játékfilmje is, mely egy vicces túlvilági sztorival igyekszik bemutatni napjaink Amerikájának társadalmi egyenlőtlenségeit. A főhős Arj (maga Ansari) egy jólelkű lúzer, aki a kocsijában él és alkalmi munkákból tengődik. Gabriel egy ügyefogyott angyal (Keanu Reeves hosszú ideje nem volt ilyen szórakoztató), aki mobilozva vezetőket ment meg, de többre vágyik, valódi őrangyal szeretne lenni. Véletlenül felcseréli Arj életét a milliomos Jeffével (Seth Rogan) – és kezdődik a kalamajka.
A Jó szerencse legnagyobb előnye ugyanaz a keresetlen egyszerűség és báj, amely Ansari sorozatát is naggyá tette: nincsenek bonyolult konfliktusok, kétes helyzetek vagy összetett alakok, csak napjaink lélektelen világa, ami még egy angyalból is lecsúszott láncdohányost csinál. De az élet azért így is szép – erre a film gyakorlatilag egy, a szocializmusról szóló tanmesével világít rá. Ez a tengerentúlon, ahol már a fizetett szabadság ötletére is úgy tekintenek, mint a kommunista vészre, talán valóban újdonság.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
