Film

Pénzeső veri

Kogonada: Mágikus, merész, meseszép utazás

  • SzSz
  • 2025. október 15.

Kritika

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Na, de maradjunk az ajtóknál: valóban elengedhetetlenek, ha be- vagy kilépnénk valahonnan, esetleg beengednénk valakit az életünkbe, vagy kizárnánk onnan. Kogonada dramedyjében ez az allegória elég is ahhoz, hogy egy egész, már a címében is fárasztó mesét fűzzön a dologra. Pedig egy ajtó magában nem sokat, mondhatni semmit sem ér: kell hozzá kilincs, amellyel kinyitjuk, kell keret, amely kijelöli a helyét, na és persze az sem baj, ha vezet valahova. Ezek a történet szempontjából mind fájóan hiányoznak a Mágikus, merész, meseszép utazásból.

Van viszont két, A listás főhős, akik nélkül mindez nehezen valósulhatott volna meg. Colin Farrell alakítja Davidet, a félszeg pasast, akinek világrajövetele egy isteni csodához volt hasonlítható, épp ezért szülei féltve vigyáztak rá egész életében. Mint körülbelül a gyerekek fele, ő is színész szeretett volna lenni, ám ez az álma – az önbizalmával együtt – egy középiskolai musical-előadást követően foszlott semmivé: szerelmet vallott partnerének, aki csúnyán elutasította. David azóta is ódzkodik mindenféle kockázatvállalástól, inkább magányosan élve minden és mindenki elől visszahúzódik a csigaházába. A Margot Robbie Sarah-jának személyiségjegyeit meghatározó dolgokat ugyancsak a gyerekkorában kell keresnünk: apja korán elhagyta, anyja pedig rákos lett, ő pedig ahelyett, hogy utóbbi mellett lett volna a halálos ágyán, inkább főiskolai professzorával hentergett. Mindebből azt tanulta meg, hogy képtelen kötődni bárkihez is, és mindenki életét romba dönti. A film során David és Sarah egymás mellé vetődnek és elindulnak azon a bizonyos utazáson.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.