Na, de maradjunk az ajtóknál: valóban elengedhetetlenek, ha be- vagy kilépnénk valahonnan, esetleg beengednénk valakit az életünkbe, vagy kizárnánk onnan. Kogonada dramedyjében ez az allegória elég is ahhoz, hogy egy egész, már a címében is fárasztó mesét fűzzön a dologra. Pedig egy ajtó magában nem sokat, mondhatni semmit sem ér: kell hozzá kilincs, amellyel kinyitjuk, kell keret, amely kijelöli a helyét, na és persze az sem baj, ha vezet valahova. Ezek a történet szempontjából mind fájóan hiányoznak a Mágikus, merész, meseszép utazásból.
Van viszont két, A listás főhős, akik nélkül mindez nehezen valósulhatott volna meg. Colin Farrell alakítja Davidet, a félszeg pasast, akinek világrajövetele egy isteni csodához volt hasonlítható, épp ezért szülei féltve vigyáztak rá egész életében. Mint körülbelül a gyerekek fele, ő is színész szeretett volna lenni, ám ez az álma – az önbizalmával együtt – egy középiskolai musical-előadást követően foszlott semmivé: szerelmet vallott partnerének, aki csúnyán elutasította. David azóta is ódzkodik mindenféle kockázatvállalástól, inkább magányosan élve minden és mindenki elől visszahúzódik a csigaházába. A Margot Robbie Sarah-jának személyiségjegyeit meghatározó dolgokat ugyancsak a gyerekkorában kell keresnünk: apja korán elhagyta, anyja pedig rákos lett, ő pedig ahelyett, hogy utóbbi mellett lett volna a halálos ágyán, inkább főiskolai professzorával hentergett. Mindebből azt tanulta meg, hogy képtelen kötődni bárkihez is, és mindenki életét romba dönti. A film során David és Sarah egymás mellé vetődnek és elindulnak azon a bizonyos utazáson.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
