Mindezek egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató módon jelennek meg Bernhard Wenger osztrák-német játékfilmes bemutatkozásában.
A főszereplő Matthias, egy jó kiállású, intellektuális, kedves és jólnevelt férfi, akivel a klasszikus koncerttől a koktélpartiig mindenhol meg lehet jelenni, és még arra is képes, hogy érvelésre tanítson egy házasságában megfáradt asszonyt. Csakhogy ez mind munkahelyi kötelesség számára: egy olyan ügynökségnél dolgozik, amelytől embereket lehet bérelni különböző alkalmakra. Matthias pedig a legjobb a munkájában, és remekül meg is él belőle, egészen addig, míg párja ott nem hagyja; elmondása szerint ugyanis a férfi többé nem tűnik valódinak számára.
Itt kezdődik főhősünk identitásválsága, egyszerre nyújtva görbe tükröt napjaink valódi kapcsolódásait nélkülöző társadalma és az egyedül a külsőségekre adó Insta-világ elé. A feketekomédiát a kritikák többsége Lánthimosz és Östlund műveihez hasonlítja, de hiányzik belőle előbbi barokkos túlzása és utóbbi szájbarágóssága is: a Páva inkább csak a helyzet bemutatásával és kérdésekkel provokál.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
