Egy út mellett fekvő testre lesz figyelmes, amelyről kiderül, hogy rokona, Fred bácsi holtteste. Shula azonnal intézkedni kezd, felhívja a rendőrséget, majd a családját is, de a megrázkódtatás helyett valamiféle rideg távolságtartás lesz úrrá rajta. Zambiában járunk, ahol a temetésnek komoly és színpadias hagyományai vannak, Shula pedig már azzal kilóg a tömegből, hogy nem sír fennhangon a mindenhatót és rokonát emlegetve. Szép lassan kiderül, mi áll viselkedésének hátterében: Fred bácsi – aki számunkra, nézők számára továbbra is csak egy arctalan test, mely mozdulatlanságában is mintha rátelepedne a filmre – korántsem volt az a jóságos, ártatlan nagybácsi.
A rendező, Rungani Nyoni Lusakában, Zambia fővárosában született, családja innen költözött Walesbe, amikor mindössze kilencéves volt. Üzleti tanulmányok után színjátszást tanult, végül mégis rendező lett. Első filmje, a 2017-es Nem vagyok boszorkány egy kislányról szól, akit a falusiak boszorkánynak bélyegeznek. Ahogy az is, úgy a második filmje, a Gyöngytyúk is egy távoli ország eltérő kultúrájának bemutatásával világít rá a patriarchális társadalom kivilágítatlan orcájára. Sötét története a humort, sőt a mágikus realizmust sem nélkülözi, de a játékidő előrehaladtával rejtélyes tónusai egyre áttetszőbbé válnak, míg a végén kiskanállal szánkba nem tömi a tanulságot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
