Verzió 2025

Minden meg akar ölni

2000 méter Andriivkáig

  • SzSz
  • 2025. november 5.

Kritika

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

2022-es annektálása idején a népességét körülbelül 2000 főre becsülték – mára ezen lakosok mindegyike elmenekült vagy megölték. A falu körüli mezők és a termőföldek tele vannak aknákkal, az egyetlen út odáig egy erdősávon át vezet. 2000 méter: egy ágyúlövedék 35 másodperc alatt teszi meg a távolságot, autóval kettő, futva tízpercnyi út. A film azt mutatja be, az ukrán csapatok véres áldozatok és elképesztő erőfeszítések árán hogyan jutnak el a faluig, vagyis addig, ami megmaradt belőle.

Már erdőnek nevezni is túlzás ezt a területet: facsonkok és bokormaradványok, elhullajtott fegyverek és kulacsok, embernyi méretű kráterek sora, nincs egyetlen ép növény vagy állat. „Mintha egy olyan bolygón landolnánk, ahol minden meg akar ölni” – fogalmaz az egyik katona. Pedig Európában járunk, légvonalban kevesebb, mint ezer kilométerre Buda­pesttől. A rendező, Msztyiszlav Csernov előző, Oscar-díjas dokumentumfilmjében, a 2023-as 20 nap Mariupolban az orosz megszállás első, rémisztő pillanatait mutatta be. Mariupolban azóta berendezkedtek az oroszok, a háború pedig nem akar véget érni. A 2000 méter Andriivkáig ennek valóságát, ha lehet, még közelebb hozza a nézőkhöz: a felvételek többsége sisakra szerelt kamerákkal készült, így a film olyan, mintha egy videójátékot néznénk. Hősiességnek azonban semmi nyoma: nincsenek villámkezű gémerek, akik egyetlen kattintással leszedik az ellenséget, csak elkeseredett ordítás, távolba tüzelés és menekülés a dróntámadás elől. Az egyik, névvel és arccal szereplő katona figyelmezteti a rendezőt: nehogy hőst komponáljon belőle, hiszen még semmit sem csinált. A másik elmondja: soha nem akart katona lenni, de nincs más választása. Csernov narráció­ja később teszi hozzá: ma már egyikük sem él. Ők nem a kamera előtt haltak meg, de a film legmegdöbbentőbb részeiben a szemünk előtt is többen elesnek. Nincs lassítás, Krisztus-póz vagy látványos filmes eszközök, csak a halál csendje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.