SzSz

Nathan Fielder nemrég még küszködő kisvállalkozásokat segített borzalmas tanácsaival.

Sokat és joggal szidják a Marvel szuperhősös filmjeit, amiért hosszú évek óta gyakorlatilag ugyanazt adják el újra és újra, csak épp más hősi gúnyába csomagolva, nem csökkenő sikerrel.

Vannak könyvek, amelyek adaptációjával Hollywood hosszú-hosszú ideig birkózik, és vannak az Ahol a folyami rákok énekelnek típusú bestsellerek, amelyeknek aláírt filmjogain hamarabb szárad meg a tinta, mint ahogy az első kiadás kikerül a boltok kirakatába. 

Hasonló, „újra együtt” filmek a tengerentúlon inkább az osztálytalálkozók körül bonyolódnak, Kerékgyártó Yvonne mozija azonban az amerikai életérzésen túl minden ízében magyar igyekszik lenni.

Parkolóhely az első sorban, sikeres szerelmi élet, jókor jó helyen – ha bárkinek volt már része valamelyikben, jobb, ha tudja, hogy Szerencseországnak köszönheti.

Ha manapság valaki Agatha Christie előtt akar tisztelegni, jobban jár, ha a konkrét regények helyett inkább a saját feje után megy

Középiskolai női focicsapat utazik a bajnoki döntőre – hormonoktól fűtött tizenéves lányok tele titkokkal, féltékenységgel, barátsággal és szerelemmel.

Rémségek serege fenyegeti a népet, amely egyedül a vadászok egy bátor csoportjában bízhat, amelynek tagjaiban generációk óta rémölők vére csörgedezik.

Az évek során Thor valamiféle lakmuszpapírrá vált a Marvel-univerzumban, hiszen mindig olyanra fazonírozták, amilyent a korszellem és a pénztárgépek csilingelése diktált.

Akció­vígjátékot készíteni könnyű, de költséges, jó akcióvígjátékot készíteni ellenben baromi nehéz, és meglehetősen drága mulatság.

Könyv- és filmélményeink alapján az első szerelemnek mindenképpen valamiféle egyedi és káprázatos tapasztalatnak kell lennie: emeljen az égig vagy döngöljön a földbe, a lényeg, hogy egész életünkben emlékezzünk rá, és minden későbbi csókunkkor ott lebegjen az emlékezetünkben. Ehhez képest a fiatal Andrew első szerelme egy közel kétszer olyan idős rendezvényszervező volt, aki barátja bár-micvójáért felelt.

Jake Adelstein 19 évesen hagyta ott Missourit, hogy valóra váltsa Japánnal kapcsolatos álmait. 1993-ban diplomázott a tokiói Sophia Universityn, majd állást kapott a Yomiuri Shimbunnál, amely nem csak az ország vezető újságja, de a példányszám alapján az egész világ legnagyobb lapja – ő volt ott az első nyugati riporter.