Film

Elveszetten

Noah Baumbach: Fehér zaj

  • SzSz
  • 2023. február 1.

Kritika

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Az 1985-ben megjelent Fehér zaj DeLillo nyolcadik könyve, ez hozta meg számára az áttörést: a többi között elnyerte az amerikai National Book Awardot is, ma pedig már a posztmodern irodalom egyik legismertebb regényeként hivatkozunk rá – DeLillóra pedig mint a 20. század egyik legjelentősebb amerikai írójára. Manhattan-terv, II. világháború, Kennedy meggyilkolása – írásainak többsége az ezeket követő, megváltozott világot mutatja be, na meg azt, hogy milyen veszélyes időket élünk. Mondandóját a koronavírus-járvány csak még időszerűbbé tette, nem csoda, hogy épp most került sor erre az adaptációra. Talán mondanunk sem kell, hogy mint minden nagy regényt, ezt is hosszú ideig megfilmesíthetetlennek tartották.

Noah Baumbach Netflixre érkező feldolgozása erre rácáfolva, hűen követi a könyv cselekményét. A középpontban egy tipikus kertvárosi família áll, akik pont úgy beszélnek és öltözködnek, mint egy korabeli családi sitcom szereplői. Jack Gladney, a férj a helyi főiskola Hitler tanszékének vezetője: talárban szaladgál, hangzatos monológokkal oktat, legjobb barátja pedig kollégája, akinek szakterülete az autóbalesetek filmbeli reprezentációja, de mindennél jobban vágyik arra, hogy Elvisre építve ő is saját tanszéket vezethessen. A Fehér zaj Amerikája a spektákulum körül forog: Hitlertől a Királyig minden egy termék, egy eladható eszme, amelyért borsos árat lehet kérni. Jellemző, hogy Jack a diktátorról szóló önéletrajzi érdekességekkel vág fel diákjai előtt, egyetlen félelme pedig, hogy kitudódik, nem tud németül. A Harmadik Birodalom rémtetteiről egy szót sem ejt, arról pedig, hogy korának fogyasztásra buzdító propagandája őt is menthetetlenül beszippantotta, fogalma sincs. Átlagos, nyárspolgári élete akkor borul fel, mikor rájön, hogy felesége, Babette titokban egy kísérleti tablettát szed szorongása és halálfélelme ellen. Egy közelben bekövetkező vonatbaleset aztán toxikus felhőt zúdít városkájára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.