Film

Mint a mágnes

Todd Field: Tár

  • SzSz
  • 2023. március 1.

Kritika

Külön lehet-e választani a művet a művésztől? – az ezeréves kérdés az elmúlt évek társadalmi mozgalmai, twitteres hashtaghadjáratai, az eltörléskultúra széles körű ismertté válása óta olyannyira előtérbe került, hogy már-már elcsépeltnek számít. Todd Field nem igyekszik univerzális választ kínálni rá, hiszen azt nem is lehet.

Mind emberek vagyunk, van közöttünk, aki rasszista, narcisztikus vagy épp soviniszta, és akad, aki ösztönös zseniként valami egészen kiugrót alkot. A két halmaz pedig néha – vagy talán annál egy picit gyakrabban – összevág: Johann Sebastian Bach 20 gyereket nemzett és egy seggfej volt, hozza fel példaként a Juilliard művészeti iskola egyik diákja, aki épp ezért viszolyog az ő darabját játszani. De egy rakás egyéb esetet is citálhatnánk: Michael Jackson dalait a zaklatási vádak ellenére még mindig játsszák a rádiók; Ernest Hemingway örökségéhez a toxikus maszkulinitás ugyanúgy hozzátartozik, mint Az öreg halász és a tenger; Woody Allen piszkos múltja pedig már rég nyílt titok volt akkor, amikor a Tár főszereplője, Cate Blanchett Oscart nyert a Blue Jasmine című filmjében nyújtott alakításáért.

Fiktív hősünk, Lydia Tár azonban mindezen vitás kérdések felett áll – legalábbis látszólag. Maga Leonard Bernstein mentorálta, a Berlini Filharmonikus Zenekar vezető karmestereként dolgozik, széles körű elismerés és csodálat övezi, ő pedig sütkérezik ebben. Az EGOT-klub tagjaként (a mozaikszó a szórakoztatóipar négy csúcsdíját, az Emmyt, a Grammyt, az Oscart és a Tonyt jelöli) színházi közönség előtt ad interjút a The New Yorkernek; utolsó simításokat végzi önéletrajzi könyvén; közben pedig Mahler 5. szimfóniájának színpadra állításán dolgozik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.