Film

Ilyenek a milyenek

Császi Ádám: Háromezer számozott darab

  • SzSz
  • 2023. április 5.

Kritika

„Cigánynak születtem, de nem vagyok cigány” – tudatosítja velünk a történet egyik főhőse a zuhanyrózsa alól kibújva. Ő ugyanis nem lop, nem árul drogot, tisztálkodik, és a testvérével sem lépett szexuális kapcsolatba – épp ezért egy szőke, kék szemű fiú játssza majd el a szerepét, aki gyorsan be is lép a helyére. A Háromezer számozott darab tele van ilyen, a kamera mögül kikacsintó momentumokkal. De csak azért, hogy pár pillanat múlva rájöjjünk: az alkotók valójában nem ránk kacsintanak, hanem a tükörbe vagy egymásra, ami pedig minket illet, ami kacsintásnak tűnik, az sokkal inkább gúnyos nevetés vagy épp vicsorgás.

A film folyamatosan a várakozásainkkal és sztereotípiáinkkal játszik: amikor végre elkényelmesedve be tudjuk azonosítani, hogy miről van szó, és fel tudjuk venni a szokásos nézői pozíciónkat, hirtelen minden a feje tetejére áll. Az első cigány paleontológusként bemutatkozó szereplő egy pillanat múlva megver egy járókelőt és ellopja a pénzét; a prostituáltnak eladott lány drámája után kiderül, hogy az egész csak performance, ami nincs is ínyére annak, aki előadja; a rasszistának tűnő rendőr pedig valójában nem az, akinek látszik.

Császi Ádám legutóbbi filmjével, a Viharsarokkal két vidéki fiú szerelmét és az ezt elfogadni képtelen közeget mutatta be minimalista eszközökkel és még annál is kevesebb párbeszéddel. A Háromezer számozott darabbal ismét egy érzékeny, ám nagyon is aktuális témához nyúlt: a rasszizmushoz és a romák reprezentációjához, a stílus azonban ezúttal szinte szétszálazhatatlanul gazdag és sokrétű. Hősei többszörösen hátrányos helyzetű roma fiatalok, szám szerint öten, akik egy sajátos színdarab keretei közt mesélik el a történetüket. A társulatot egy vasmarkú rendező igyekszik kézben tartani, aki mindent megtesz azért, hogy közönsége megkapja azt, amiért a színházba érkezett: sajnálatot a cigány szereplők iránt, ami biztosítja számukra, hogy jobb embernek érezzék magukat. Nem zavarja, hogy amit művel, az nem más, mint nyomorpornó és a szereplőinek kihasználása. A show-nak pedig akkor is folytatódnia kell, ha az egyik hőse útközben kiszáll, vagy legalábbis kiszállna. Amikor a társulatot meghívják egy neves német színházi fesztiválra, a tetőfokára hág az őrület: a direktor egy vidéki putriban található házat téglára bontva, Mária-képestül és gyerekestül a színpadra exportál (innen a film címe); nem számol viszont azzal, hogy az európai színtéren immár versenytársai is akadnak a kisebbségi reprezentáció vagy inkább kizsákmányolás területén: ott van például az ugandai crossgender gyerekhadsereg-társulat, akikhez képest már nem akkora truváj cigánynak lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.