Film

Ilyenek a milyenek

Császi Ádám: Háromezer számozott darab

  • SzSz
  • 2023. április 5.

Kritika

„Cigánynak születtem, de nem vagyok cigány” – tudatosítja velünk a történet egyik főhőse a zuhanyrózsa alól kibújva. Ő ugyanis nem lop, nem árul drogot, tisztálkodik, és a testvérével sem lépett szexuális kapcsolatba – épp ezért egy szőke, kék szemű fiú játssza majd el a szerepét, aki gyorsan be is lép a helyére. A Háromezer számozott darab tele van ilyen, a kamera mögül kikacsintó momentumokkal. De csak azért, hogy pár pillanat múlva rájöjjünk: az alkotók valójában nem ránk kacsintanak, hanem a tükörbe vagy egymásra, ami pedig minket illet, ami kacsintásnak tűnik, az sokkal inkább gúnyos nevetés vagy épp vicsorgás.

A film folyamatosan a várakozásainkkal és sztereotípiáinkkal játszik: amikor végre elkényelmesedve be tudjuk azonosítani, hogy miről van szó, és fel tudjuk venni a szokásos nézői pozíciónkat, hirtelen minden a feje tetejére áll. Az első cigány paleontológusként bemutatkozó szereplő egy pillanat múlva megver egy járókelőt és ellopja a pénzét; a prostituáltnak eladott lány drámája után kiderül, hogy az egész csak performance, ami nincs is ínyére annak, aki előadja; a rasszistának tűnő rendőr pedig valójában nem az, akinek látszik.

Császi Ádám legutóbbi filmjével, a Viharsarokkal két vidéki fiú szerelmét és az ezt elfogadni képtelen közeget mutatta be minimalista eszközökkel és még annál is kevesebb párbeszéddel. A Háromezer számozott darabbal ismét egy érzékeny, ám nagyon is aktuális témához nyúlt: a rasszizmushoz és a romák reprezentációjához, a stílus azonban ezúttal szinte szétszálazhatatlanul gazdag és sokrétű. Hősei többszörösen hátrányos helyzetű roma fiatalok, szám szerint öten, akik egy sajátos színdarab keretei közt mesélik el a történetüket. A társulatot egy vasmarkú rendező igyekszik kézben tartani, aki mindent megtesz azért, hogy közönsége megkapja azt, amiért a színházba érkezett: sajnálatot a cigány szereplők iránt, ami biztosítja számukra, hogy jobb embernek érezzék magukat. Nem zavarja, hogy amit művel, az nem más, mint nyomorpornó és a szereplőinek kihasználása. A show-nak pedig akkor is folytatódnia kell, ha az egyik hőse útközben kiszáll, vagy legalábbis kiszállna. Amikor a társulatot meghívják egy neves német színházi fesztiválra, a tetőfokára hág az őrület: a direktor egy vidéki putriban található házat téglára bontva, Mária-képestül és gyerekestül a színpadra exportál (innen a film címe); nem számol viszont azzal, hogy az európai színtéren immár versenytársai is akadnak a kisebbségi reprezentáció vagy inkább kizsákmányolás területén: ott van például az ugandai crossgender gyerekhadsereg-társulat, akikhez képest már nem akkora truváj cigánynak lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.