Ilyenek a milyenek

Császi Ádám: Háromezer számozott darab

„Cigánynak születtem, de nem vagyok cigány” – tudatosítja velünk a történet egyik főhőse a zuhanyrózsa alól kibújva. Ő ugyanis nem lop, nem árul drogot, tisztálkodik, és a testvérével sem lépett szexuális kapcsolatba – épp ezért egy szőke, kék szemű fiú játssza majd el a szerepét, aki gyorsan be is lép a helyére. A Háromezer számozott darab tele van ilyen, a kamera mögül kikacsintó momentumokkal. De csak azért, hogy pár pillanat múlva rájöjjünk: az alkotók valójában nem ránk kacsintanak, hanem a tükörbe vagy egymásra, ami pedig minket illet, ami kacsintásnak tűnik, az sokkal inkább gúnyos nevetés vagy épp vicsorgás.

A film folyamatosan a várakozásainkkal és sztereotípiáinkkal játszik: amikor végre elkényelmesedve be tudjuk azonosítani, hogy miről van szó, és fel tudjuk venni a szokásos nézői pozíciónkat, hirtelen minden a feje tetejére áll. Az első cigány paleontológusként bemutatkozó szereplő egy pillanat múlva megver egy járókelőt és ellopja a pénzét; a prostituáltnak eladott lány drámája után kiderül, hogy az egész csak performance, ami nincs is ínyére annak, aki előadja; a rasszistának tűnő rendőr pedig valójában nem az, akinek látszik.

Császi Ádám legutóbbi filmjével, a Viharsarokkal két vidéki fiú szerelmét és az ezt elfogadni képtelen közeget mutatta be minimalista eszközökkel és még annál is kevesebb párbeszéddel. A Háromezer számozott darabbal ismét egy érzékeny, ám nagyon is aktuális témához nyúlt: a rasszizmushoz és a romák reprezentációjához, a stílus azonban ezúttal szinte szétszálazhatatlanul gazdag és sokrétű. Hősei többszörösen hátrányos helyzetű roma fiatalok, szám szerint öten, akik egy sajátos színdarab keretei közt mesélik el a történetüket. A társulatot egy vasmarkú rendező igyekszik kézben tartani, aki mindent megtesz azért, hogy közönsége megkapja azt, amiért a színházba érkezett: sajnálatot a cigány szereplők iránt, ami biztosítja számukra, hogy jobb embernek érezzék magukat. Nem zavarja, hogy amit művel, az nem más, mint nyomorpornó és a szereplőinek kihasználása. A show-nak pedig akkor is folytatódnia kell, ha az egyik hőse útközben kiszáll, vagy legalábbis kiszállna. Amikor a társulatot meghívják egy neves német színházi fesztiválra, a tetőfokára hág az őrület: a direktor egy vidéki putriban található házat téglára bontva, Mária-képestül és gyerekestül a színpadra exportál (innen a film címe); nem számol viszont azzal, hogy az európai színtéren immár versenytársai is akadnak a kisebbségi reprezentáció vagy inkább kizsákmányolás területén: ott van például az ugandai crossgender gyerekhadsereg-társulat, akikhez képest már nem akkora truváj cigánynak lenni.