Toroczkay András

A képregényrajzoló Futaki Attila készítette borítóból már sejthető: a századfordulón játszódik a sztori. A címszereplő egy különös gőzvonat, amely ugyanakkor egy bármilyen sínen közlekedni képes száguldó árvaház.

A zenekar harmadik lemeze egy konceptalbum arról a teóriáról, mely szerint nem Gagarin volt az első ember az űrben, hanem előtte a szovjetek már túl voltak néhány sikertelen kísérleten. Például egy házaspárt is orbitális pályára állítottak. A Képzelt Város azt képzelte el, milyen lehetett Anatolij és Ludmilla Tokovnak meghalni a csillagok között.

Lackfi mindenhol jelen van. Rosszmájúak mondják: ha Lackfi orra bukik a küszöbben, az nála egy fél könyv. Ebben lehet valami, legutóbb egy zsidó gyerekeknek készült foglalkoztatót lapozgatva kaptam magamat azon, hogy az ő verseit olvasom. De a Lackfi-gyárból sorra gurulnak ki a minőségi áruk.

A szerkezet csak elsőre tűnik bonyolultnak. Három műnemet helyez egymás mellé: a versek mellett találunk egy azóta díjat nyert drámát és egy verses elbeszélést. Lehetne ugyan zsúfolt és erőltetett is ez a kompozíció, ahogy több kritikusa célzott rá, de ha távolabbról nézzük, a kötetet összerántja a két nagy közös téma: szerelem és politika.

A regényt félreértelmező, de önmagában is félresikerült, egyszerűen gagyi borító bármit sugalljon, a szöveg kerül mindenféle iróniát. A valójában Alt Krisztián által jegyzett írás műfaját tekintve misztikus thriller, de a vérben tocsogós horror szubzsáner, a "gore" sem idegen tőle.