| ||
Adott egy exrendőr, aki csupa hasraütés-szerű írói döntés következtében eljut egy Dél-Karolinában lévő kisvárosba, és van Luke Ellis, az enyhe telekinetikus képességekkel megáldott 12 éves srác, akit mégis épp e majdnem jelentéktelen szuperereje miatt rabolnak el és szállítanak az intézetbe. Hogy milyen rettenetes dolgok várnak rá, nem árulhatjuk el, elég annyi, hogy ott a kiskorúak ihatnak és dohányozhatnak is. Stephen King napjaink Amerikájában játszódó horror-thrillerének, Az Intézetnek a szerkezete igen érdekes: az első negyven oldalon megismerjük a főszereplőt, aki csak a másik főszereplő viszontagságainak taglalása után, bő háromszáz oldallal később bukkan fel újra. A könyv itt pörög fel, ami csak azért baj, mert utána még hátravan az utolsó felvonás, a finálé, a befejezés, majd a végszó.
King nem bíz semmit a véletlenre: szinte minden csavar ismerős, majd’ minden fordulatot láttunk már valahol, a többségét épp nála.
Ha nem vágyunk feltétlenül az eredetiségre, akkor ezt a könyvet is élvezni fogjuk. Legalábbis egy darabig. Aztán egyre zavaróbbak lesznek az elvarratlan szálak, Bihari György fordításáról nem is beszélve. Gyanúnkat már a „készültségi hátizsák” is felkeltheti, de szinte biztos, hogy az eredeti regényben nem Pilóta kekszet vásárolnak, és nem Illés-dalszöveget énekelnek, de az olyan szó szerinti fordítások, mint „jobb túlélni kémiával”, és a „túl lehet a holdon” is versengenek az olyan álkeménykedő, idejétmúlt/cuki szlenggel, mint amilyen „a frászt hozta rám a nyavalyás”.
Fordította: Bihari György. Európa Könykiadó, 2020, 496 oldal, 4999 Ft
