Könyv

Véresen komoly

Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból

Könyv

A regényt félreértelmező, de önmagában is félresikerült, egyszerűen gagyi borító bármit sugalljon, a szöveg kerül mindenféle iróniát. A valójában Alt Krisztián által jegyzett írás műfaját tekintve misztikus thriller, de a vérben tocsogós horror szubzsáner, a "gore" sem idegen tőle.

Az, hogy az irónia teljes hiányával mesél el egy horrortörténetet, különleges könyvvé avatja, napjainkban legalábbis biztosan, talán egyedül a szintén nemrégiben megjelent, Szabó Róbert Csaba által írt Fekete Dacia az, amely ilyen tekintetben Alt regényével rokonítható. Időben messzebbre nézve pedig Csáth Géza, illetve az angolszász gótikus horror lehetett előképe Alt vállalkozásának.

A szöveg a főszereplő orvos, a borítón szerzőként feltüntetett Szeghalmi Lőrincz Ung vármegyében 1839-ben íródott leveleiből áll össze, nyelvezete ebből következően egyfelől a 19. század eleji nyelvállapotot tükrözi, másfelől mentes mindenféle szépelgéstől: száraz, tényszerű, takarékos. Lapjain felváltva találkozunk kísértetekkel, boszorkányokkal, bizarr természetfölötti eseményekkel, és nem ússzuk meg, hogy ne írja le orvosi pontossággal néhány műtétjét (koponyalékezés, szemműtét stb.). Olyan ez, mintha a Tim Burton-féle Árnyasvölgy legendáját Arany János mesélné el úgy, hogy előtte fél évig kínozták minden egyes távolról is humorosnak szánt mondatáért.

Ez mind szép és jó, a dolog működik is nagyon sokáig. Magyar környezetben, magyar nyelven valami tényleg ijesztő, sőt izgalmas, komolyan vehető természetfölötti prózát írni, ráadásul közben még szépirodalmi szempontból is értékelhető nyelven; úgy, hogy a túlvilággal, illetve a néphiedelmekkel kapcsolatos mondatokat, apró filozofálgatásokat is többnyire ízlésesen, jó arányérzékkel szerepelteti a szerző a történetben - ez bravúr.

Hogy mikor és miként van ideje és lelki ereje ily gyönyörű levelek írására ennek a doktornak, ne firtassuk. Fogadjuk el, hogy az ép ésszel felfoghatatlan események közepette Szeghalmi doctor képes hidegvérrel jegyzetelni, és habár nem ez a foglalkozása, profi prózaíró, szépen jelenetez, gyönyörű metaforákat gyárt, miközben kergeti a patás. Máskülönben nem volna regény. Persze felmerül a kérdés, miért ragaszkodott a szerző ahhoz, hogy a levélregény kizárólag a doctor postájából álljon össze. Azt viszont muszáj megjegyeznünk, hogy kissé komikus hatást kelt 2012-ben olvasni, mikor az elbeszélő néha így fakad ki: "Vészterhes idő! Irtózat! Emberi hányattatás!"

És ennél is nagyobb baj, hogy a levélíró doctor (illetve Alt) egy idő után úgy elfárad, mint a magyar labdarúgó-válogatott szokott. Sajnos mindaz, aminek addig örültünk, vagyis hogy magabiztosan képes a maga választotta műfaji alapvonalon belül maradni, bosszantóvá válik, és kevésnek bizonyul az utolsó felvonásra. Olyan bágyadt klisétűzijátékot kapunk zárlatként, ami még a legendás B-kategóriás filmrendezőt, Uwe Bollt is elnémítaná. Azt hihetnénk, Alt viccel velünk, de hát kétszáz oldalon győzött meg minket, hogy ezúttal minden véresen komoly.

Magvető, 2012, 264 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.