Lemez

Képzelt Város: Anatolij

Zene

A zenekar harmadik lemeze egy konceptalbum arról a teóriáról, mely szerint nem Gagarin volt az első ember az űrben, hanem előtte a szovjetek már túl voltak néhány sikertelen kísérleten. Például egy házaspárt is orbitális pályára állítottak. A Képzelt Város azt képzelte el, milyen lehetett Anatolij és Ludmilla Tokovnak meghalni a csillagok között.

A történet tényleg erős, agyon is nyomja a lemezt. Lépten-nyomon saját elvárásainkba ütközünk: mennyit sikerült átmenteni a házaspár kétségbeeséséből, magányából. Az első benyomás az, hogy nem sokat. Éppenséggel szólhatnának ezek a néhol remek, néhol erősen kamaszos, amúgy dicséretesen magyar dalszövegek a Titanic szerencsétlenségéről vagy szeptember 11. eseményeiről. Az sem túl megnyerő, hogy Kovács Ákos (nem az) egy dalon belül legfeljebb két hangot variál, azokat is szigorúan egy hangszínnel. A zene is olyan elsőre, mintha mateklecke írásához tervezték volna. Aztán, ha rávesszük magunkat, hogy többször is meghallgassuk a lemezt, előbukkannak az értékei. Például, hogy az Orion igazából hatalmas sláger, és ez az egy hangszínen tartott ének is tud hatásos és érdekes lenni. Az Ég veled, Anatolij! című zárótételben igenis megjelenik Tokovék szelleme, ahogy a csendestől a monumentálisig építkezik a dal. Ahogy az is csak sokadikra jön át, hogy mekkora filmzene a Vörös óriás a maga csodálatos pszichedéliájával, és milyen jó az analóg szinti találkozása az úszós csellóval és a precíz, hangulatos gitárokkal. Szóval hibáival együtt bele lehet azért szeretni ebbe az emlékműbe - csak lehetne könnyebb is az ügy.

Mamazone, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.