A Kapjátok el Tüdő Gyuszit! három ciklusában is kiváló, svéd mintára vágott gyerekversek vannak. Csak néha csúszik be olyan megoldása, amiről látszik, hogy ha több idő jutott volna rá, nyilván frappánsabb lenne.
Például a cím: sajnos gügyögést sugall, pedig ez nem jellemző a kötetre, amely őszintén, de humorral néz szembe a világ brutálisabb felével is. Az első ciklusban demencia, hajléktalanhalál, testi fogyatékosok váltakoznak felgyulladt karácsonyfával és Trabantot szerelő nagyapóval. Aztán többnyire elegánsan pipál ki olyan feladatokat, mint az orrszőr és a takonyhegy, valamint egyéb anyagcsere-folyamatok megéneklése. A második - legérdekesebb - ciklusban, legyen szó emberhúspogácsákról, hullaléről, szederjes tályogokról és világvégéről, az a megkapó, hogy akármennyi vér folyik is, akármennyire is félelmetes és/vagy gusztustalan témákról essék szó, maguk a szavak Lackfi szájából nem hangoznak ijesztően. "Nincs oka, hogy éppen / téged öljön meg, / de arra sincs oka, / hogy éppen / ne téged öljön meg" - olvasunk vigyorogva egy lopakodó nindzsáról a Halk halálban, ahol a sortörések révén maga a vers is lopakodik. A horrorparódiák után versbe szedett miniatűr novellákat kapunk erotikáról, Amarcord-féle iskolajelenetről, néha meg csak arról, milyen játszani életet és halált, vagy hogy milyen lehet Istennek a város szélén leülni. Molnár Jacqueline változatos technikákkal készített illusztrációi segítenek megszeretni a könyvet.
A szerzőnek sok ilyen rossz küszöböt kívánok.
Illusztrálta: Molnár Jacqueline. Móra, 2013, 88 oldal, 2490 Ft
