TPP

Négy gyereket hurcol szállásról szállásra a két, erőt meríteni már csak az egymás iránti szeretetből tudó szülő, Rosie és John Paul. Nem hajléktalanok, csak nincs hol lakniuk. Bérleményükből ki kellett költözzenek, s mert a dublini önkormányzat felvette őket valamilyen listára, így meg-megalhatnak olcsó hotelszobákban. Ha van hely.

Párizs a jobbára színes bőrűekből álló világbajnok francia focicsapatot ünnepli mámorosan. A Diadalív alatt a tömegben kék-fehér-pirosba öltözött, ugyancsak színes bőrű, franciaságukra büszke fiatalok tárgyalják a példakép Mbappé érdemeit.

Más addigra befejezi pályafutását, mire a filmes világba korábban csak néhány, főleg vígjátéki forgatókönyvvel (plusz az Európa-díjas Gomorra) belekóstoló színházi ember, Gianni Di Gregorio első filmjét, ötvenhét évesen, elkészítette.

A pályája csúcsán lévő rendezőnő Cannes-ban díjazott, César-, Oscar- s még ki tudja, mi minden várományos filmjének alaphelyzete egyszerű, mint egy taoista történeté: két ember találkozik, e találkozás megváltoztatja őket, majd saját útját e találkozás életre szóló tapasztalatával folytatja a két ember – más-más irányban.