Ők szoktak lenni a legsúlyosabb válságok haszonélvezői. Az argentin film komikusra hangolni próbált, de inkább szomorú, mint vicces története az ország 2001-es gazdasági összeomlásának idején játszódik, hősei kisemmizett kisemberek, akik elégtételt vennének a kirobbanó válság tudatában őket kijátszó, vállalkozásindításhoz összegyűjtött megtakarításaikat egy banki trükkel tulajdonképpen ellopó pénzembereken. Van ilyen pénzügyi kárpótlásban utazó, vágybeteljesítős zsánerre kereslet. Nemrégiben a Pénzmosó című, sztárparádés amerikai film evezett hasonló vizeken. A valós események alapján készült szatírában az volt a truváj, hogy a főhősnő a milliárdos csalókat saját eszközeiket használva leplezte le, ügyesen, szellemesen, megértetve mintegy a nézővel is a pénzügyi manipulációk logikáját.
Az inspirációt bevallottan csupán a francia filmvígjátékokból merítő Balekok a pácban nem ilyen igényes. Itt nem kell furmányos tranzakciókat eszközölni a zsozsó visszaszerzéséhez, mert el van ásva a sok dollár az erdőben – tehát nem csak a károsultak balekok. A riasztórendszer megbabrálását kell csak kifundálni (ez a fundálás viszi el a játékidő harmadát), aztán jöhet a dinamit meg a markológép. Végül a kifosztott kifosztó toporzékol, mint a pórul járt farkas a No, megállj csak! (Nu págágyí!) című szovjet rajzfilmben. Mondjuk, az is egy referencia.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
