Film

Balekok a pácban

  • 2021. február 24.

Mikrofilm

Vannak emberek, akik rendelkeznek információkkal, amelyekkel mások nem, viszont nem rendelkeznek gátlásokkal, amelyekkel mások igen.

Ők szoktak lenni a legsúlyosabb válságok haszonélvezői. Az argentin film komikusra hangolni próbált, de inkább szomorú, mint vicces története az ország 2001-es gazdasági összeomlásának idején játszódik, hősei kisemmizett kisemberek, akik elégtételt vennének a kirobbanó válság tudatában őket kijátszó, vállalkozásindításhoz összegyűjtött megtakarításaikat egy banki trükkel tulajdonképpen ellopó pénzembereken. Van ilyen pénzügyi kárpótlásban utazó, vágybeteljesítős zsánerre kereslet. Nemrégiben a Pénzmosó című, sztárparádés amerikai film evezett hasonló vizeken. A valós események alapján készült szatírában az volt a truváj, hogy a főhősnő a milliárdos csalókat saját eszközeiket használva leplezte le, ügyesen, szellemesen, megértetve mintegy a nézővel is a pénzügyi manipulációk logikáját.

Az inspirációt bevallottan csupán a francia filmvígjátékokból merítő Balekok a pácban nem ilyen igényes. Itt nem kell furmányos tranzakciókat eszközölni a zsozsó visszaszerzéséhez, mert el van ásva a sok dollár az erdőben – tehát nem csak a károsultak balekok. A riasztórendszer megbabrálását kell csak kifundálni (ez a fundálás viszi el a játékidő harmadát), aztán jöhet a dinamit meg a markológép. Végül a kifosztott kifosztó toporzékol, mint a pórul járt farkas a No, megállj csak! (Nu págágyí!) című szovjet rajzfilmben. Mondjuk, az is egy referencia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.