Film

Ma Rainey’s Black Bottom

  • 2021. március 17.

Mikrofilm

Amikor száz éve először rögzítették az amerikai feketék identitásképző erejű zenéjét, azt – mint ez a díjakkal elhalmozott film sugallja – csak azért tették a kapzsi fehér kiadók, hogy a bluest saját képükre formálva kiüresítsék és üzletet csináljanak belőle.

Lemezfelvételre hívják a Blues Anyját (Ma Rainey, a műfaj klasszikusa tényleg igényt tartott erre a titulusra) és bandáját. Alagsori az öltöző, fullasztó a meleg, méltatlan a fizetség. A díva tudja, hogy kihasználják, ezért nem csak a megvetett fehér menedzsert ugráltatja, de saját kísé­rői­vel is igazi szipirtyó. Teheti, mert az ő aláírásáért kész meghunyászkodni a lemezekből majd hasznot húzó fehér kiadó, a banda meg szedelőzködhet a szuterénben, ahol az indulatok elszabadulnak, s a trombitás előveszi a kését.

August Wilson színműve a súlyos traumáitól szabadulni nem tudó s ezért önsorsrontó életstratégiáktól mérgezett fekete közösség szükségképpen rossz választásait megfogalmazó, mélyen átpolitizált metafora – de nem igazi dráma, mivel nem a felmerülő konfliktusok és nem is a darab belső logikája vezet a gyilkossághoz. A mű csomópontjain egysíkú alakok szavalnak a feketék szenvedéseire reflektáló monológokat. A filmváltozat ráerősít a színmű színpadiasságára. A fehérekről messzire lerí, hogy ők éppen kizsákmányolnak. Viola Davis zsáknyi töméssel, rút sminkkel és fogsorral szinte parodizálja a dívát. A film befejezése után tragikusan elhunyt Chadwick Boseman szövegmondása és minden gesztusa igen kifejező, egy színház legutolsó sorából is maradéktalanul élvezhető volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.