Dokumentumfilm

Meztelenül, felszabadulva

  • 2021. március 10.

Mikrofilm

Megalázott, emberi mivoltukban, identitásukban elbizonytalanított, lelki, fizikai, szexuális erőszakot szenvedett nők nyílnak meg egymásnak és a kamerának.

Van, akit idegen, van, akit rokona, barátja bántalmazott, de az amerikai tornászválogatott hírhedt (s azóta börtönbüntetését töltő) sportorvosának is akad itt áldozata. Más a vallási bigottéria elől menekült pornózásba, s a net örökre megőrzi meggondolatlan döntését. És van, aki csak egyszerűen nem tud megfelelni az ideális nőről sulykolt képnek, nem él békében a saját testével. A minden jelenlévőt kínzó testképzavarra kínál megoldást a terápiás céllal, egyféle autoszuggesztív fitnesz gyanánt gyakorolt rúdtáncolás – a módszer oktatói szerint. És tényleg: bejön az összetört szívű nő az edzőterembe, tűsarkúba-tangába gyömöszöli magát, pörög a rúd körül, egyre felszabadultabban, sorstársai megtapsolják – és a tanfolyam végén újjászületve néz a tükörbe.

Ambivalens film. Egyfelől vannak ezek a szeretetre éhes – és méltó! – asszonyok, a maguk hátterével és a testi-lelki béklyóktól való megszabadulás tiszteletre méltó elszánásával. Kétség nem fér megszenvedett hitelességükhöz. Másfelől meg vannak az oktatók, a maguk multi-level marketinges jó tanácsaival, meg van a Módszer, a tudatosan, minden adottság híján is vállalt szexiskedés – pont ennek kéne gyógyírként szolgálnia a szexista társadalmi sztenderdektől frusztrált női lelkek számára. A redundáns elemekben bővelkedő film nem tart távolságot. Egyetlen csalódott delikvenst mutat, mindenki más hatalmas fejlődésről számol be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.