Film

Gyilkos szerepben

  • 2021. január 13.

Mikrofilm

A tanú ürgebőrbe varrt doboza kifejezetten realista elgondolásnak tűnik ahhoz képest, ami miatt Sture Bergwallt, mint a svéd kriminalisztika történetének legelvetemültebb sorozatgyilkosát elítélték.

Az agresszív viselkedése és tettei miatt elmegyógyintézetbe zárt férfi, hogy kezelőorvosai érdeklődését felkeltse, felderítetlen gyilkosságokat kezdett bevallani. Újságból szedett információk keveredtek mind vadabb fantáziálással. A tudományos babérokat e különleges eset publikálásától váró pszichiáterek csakúgy készséggel segítettek neki a színjátékban, mint a szenzációs eredményt produkálni akaró hatóságok, amelyek nem csak a vallomások nyilvánvaló ellentmondásai felett siklottak el (tárgyi bizonyítékok egyáltalán nem voltak), de sugalmazták is az érzelmileg labilis, hasadt személyiségű embernek, hogy mit kell mondani. Végül, évtized múltán, egy oknyomozó újságíró derített fényt a botrányos eljárásra. Az ő elkötelezettsége kellett a perújrafelvételhez és az ártatlan elítélt szabadlábra helyezéséhez – mindezt azonban a rákban szenvedő újság­író már nem érte meg.

A film óda az oknyomozó újságíráshoz. Hőse igazi megszállott, aki a bőrét viszi vásárra, beférkőzik oda, ahonnan a legrejtettebb információt reméli, meghallgatja azt, akire senki nem figyel, szembesít és konfrontálódik – és az igazság keresésére rámegy az élete, fizikailag is. Drámája még úgy is átélhető, hogy a thrilleres klisékről lemondani nem tudó film a maga hajszolt tempójával, direkt, bulváros hatásmechanizmusával jól hangzó, de felületes szalagcímmé degradálja történetét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.