Nem csak a nőiségében sértett s erre a sértettségre hivatkozva (élettársa egy másik – igaz, nagykorú – nevelt lányukkal kezdett kapcsolatot) sikerrel elhiteltelenített Mia Farrow beszéli el a történteket, annyi év hiábavaló küzdelme után szenvtelennek tűnő nyugalommal. Megszólal szó szerint mindenki, aki az ügyben hivatalból vizsgálódott, eljárt, tanulmányozta azt, benne szakértőként vagy terapeutaként részt vett, vagy a család élete bármely apró, de a megértés szempontjából releváns részletének tanúja volt. Nyomozótól ügyészen át nőjogi aktivistáig, pszichológustól bébiszitteren át szomszédig. Csak Woody Allen nem szólal meg. És van egy videó a kislánnyal. Akkor készült. Az eset után, amikor apuci a padláson szorongatta a hétévest, míg jó nem lett neki, mármint apucinak. A Mia Farrow által rögzített felvétel rossz minőségű, rángat a kép, készítője nyilván nem a kompozícióval volt elfoglalva. A gyerek zavart, nem akar beszélni, aztán mégis kimond szavakat, amelyeket nem szeretne kimondani. Hitelessége kétségbevonhatatlan. A kásás felvételen is átüt a kislány sokkos állapota. A rendező ellen csak azért nem emeltek vádat anno, hogy ennek a szomorú kislánynak ne kelljen egy bírósági tárgyalás nyilvánossága előtt még egyszer átélnie a traumát. És ma felteszi magának a kérdést, hogy megérte-e? Míg a büntetlen Allen sikert sikerre halmozott, befolyásos közszereplők és népszerű filmcsillagok támogatták nyilvánosan, addig Farrow színészi karrierje leszálló ágra került, a botrány megosztotta a családot, maga a közvetlen áldozat pedig még ma is szomatizál, amikor nem előkészített szituációban, hanem spontánul idézi fel az esetet.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
