Az teljesen magától értetődő, hogy a nő elsősorban a nagyobb közösség (család, falu, társadalom) túlélését biztosítani hivatott tenyészállat.
A 19. században vagyunk, az Atlanti-óceánon lévő dán koronabirtok Feröer még Izlandnál is magányosabb szigeteinek egyikén, de lehetnénk az alföldi tanyavilágban, az erdélyi havasokban ugyanekkor, vagy elzárt harmadik világbeli közösségekben akár napjainkban is. A patriarchális törvények szerint a lányok nem számítanak, fiú utód híján elvész a földbérleti jog, s egy egész, háromgyerekes család megélhetése kerül veszélybe. A földesúr a szépasszony körül ólálkodik, a határidő szorít. A megoldást a falu kocsmárosnéja ötli ki: kell egy férfi, akitől fiút lehet remélni. Ám a feladatra kiszemelt, a kikötőben csak alkalmanként megforduló francia hajóskapitány egy nap, évek múltán visszatér vér szerinti gyermekéért, mert nemcsak az isten háta mögötti szigeteken, de a civilizáció ékkövének tekintett hazájában is a fiú utód bizonyos örökségek elnyerésének záloga.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
