Film

Egy fiú

  • 2021. április 14.

Mikrofilm

Mit adna oda az ember, hogy megmentse azt, akit a legjobban szeret? Az életét? Az kevés. A hitét, az önbecsülését, azt az ént, akinek magát tartotta? Inkább.

2011-ben járunk. Családjával délre tart egy Franciaországban szocializálódott, Tunéziába csak nem régiben, a jázminos forradalom után visszatelepült családapa, amikor egy országúti lövöldözésben eltévedt golyó súlyosan megsebesíti a kisfiát. Készséggel adná máját a csak szervátültetéssel megmenthető gyermeknek (az anya más vércsoport), csakhogy kiderül: nincs megfelelés, nem ő a biológiai apa. Súlyos döntéseket kell meghozni az immár egymástól elfordult szülőknek: az asszony megalázkodva és megaláztatva kutatja a régi szeretőt, a férfi sutba dobva emberjogi aggályait, májat vásárolna egy szervkereskedőtől, nem akarja tudni, de azért nem tudja nem tudni, honnan. Mert történt, ami történt: az az ő fia. Csakhogy a szomszédos Líbiába is beköszöntött az Arab Tavasz, polgárháborút hozott magával, nincs idő a szokásos „műtétre”, s a határra tengernyi pénzért leszállított, kifogástalan szövetazonosságú máj körül még ott van egy élő gyerek. Mindent fel kell áldozni, de leginkább a hitet az intakt, erkölcsi princípiumokat komolyan figyelembe vevő élet lehetőségében. A megoldásért a magát felvilágosultnak tartó, liberális gondolkodású apa a tunéziai törvények alapját is képező dogmatikus iszlám vallásjoghoz fordul.

Apaként Sami Bouajila összetett, minden aspektust kidolgozó alakítást nyújt egy szintén igen összetett, minden szinten hiteles, egy megrázó családi drámán messze túlmutató filmben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.