Film

Egy fiú

  • 2021. április 14.

Mikrofilm

Mit adna oda az ember, hogy megmentse azt, akit a legjobban szeret? Az életét? Az kevés. A hitét, az önbecsülését, azt az ént, akinek magát tartotta? Inkább.

2011-ben járunk. Családjával délre tart egy Franciaországban szocializálódott, Tunéziába csak nem régiben, a jázminos forradalom után visszatelepült családapa, amikor egy országúti lövöldözésben eltévedt golyó súlyosan megsebesíti a kisfiát. Készséggel adná máját a csak szervátültetéssel megmenthető gyermeknek (az anya más vércsoport), csakhogy kiderül: nincs megfelelés, nem ő a biológiai apa. Súlyos döntéseket kell meghozni az immár egymástól elfordult szülőknek: az asszony megalázkodva és megaláztatva kutatja a régi szeretőt, a férfi sutba dobva emberjogi aggályait, májat vásárolna egy szervkereskedőtől, nem akarja tudni, de azért nem tudja nem tudni, honnan. Mert történt, ami történt: az az ő fia. Csakhogy a szomszédos Líbiába is beköszöntött az Arab Tavasz, polgárháborút hozott magával, nincs idő a szokásos „műtétre”, s a határra tengernyi pénzért leszállított, kifogástalan szövetazonosságú máj körül még ott van egy élő gyerek. Mindent fel kell áldozni, de leginkább a hitet az intakt, erkölcsi princípiumokat komolyan figyelembe vevő élet lehetőségében. A megoldásért a magát felvilágosultnak tartó, liberális gondolkodású apa a tunéziai törvények alapját is képező dogmatikus iszlám vallásjoghoz fordul.

Apaként Sami Bouajila összetett, minden aspektust kidolgozó alakítást nyújt egy szintén igen összetett, minden szinten hiteles, egy megrázó családi drámán messze túlmutató filmben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Meghalt Dario G

  • narancs.hu

Nemcsak a producer ment el, hanem egy szelet az 1990-es évekből is.