2011-ben járunk. Családjával délre tart egy Franciaországban szocializálódott, Tunéziába csak nem régiben, a jázminos forradalom után visszatelepült családapa, amikor egy országúti lövöldözésben eltévedt golyó súlyosan megsebesíti a kisfiát. Készséggel adná máját a csak szervátültetéssel megmenthető gyermeknek (az anya más vércsoport), csakhogy kiderül: nincs megfelelés, nem ő a biológiai apa. Súlyos döntéseket kell meghozni az immár egymástól elfordult szülőknek: az asszony megalázkodva és megaláztatva kutatja a régi szeretőt, a férfi sutba dobva emberjogi aggályait, májat vásárolna egy szervkereskedőtől, nem akarja tudni, de azért nem tudja nem tudni, honnan. Mert történt, ami történt: az az ő fia. Csakhogy a szomszédos Líbiába is beköszöntött az Arab Tavasz, polgárháborút hozott magával, nincs idő a szokásos „műtétre”, s a határra tengernyi pénzért leszállított, kifogástalan szövetazonosságú máj körül még ott van egy élő gyerek. Mindent fel kell áldozni, de leginkább a hitet az intakt, erkölcsi princípiumokat komolyan figyelembe vevő élet lehetőségében. A megoldásért a magát felvilágosultnak tartó, liberális gondolkodású apa a tunéziai törvények alapját is képező dogmatikus iszlám vallásjoghoz fordul.
Apaként Sami Bouajila összetett, minden aspektust kidolgozó alakítást nyújt egy szintén igen összetett, minden szinten hiteles, egy megrázó családi drámán messze túlmutató filmben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
