Várhegyi Éva

Újabban nincs nap, amikor ne lenne ki­emelt téma a sajtóban a forint árfolyama, amely két hónap alatt jó 6 százalékot romlott az euróhoz képest.

Nemzedékem közgazdászai hosszú ideig a magántulajdon bűvöletében éltek: a „létező” szocializmus visszásságai arra tanítottak minket, hogy az államnál aligha lehet rosszabb tulajdonost találni. A vezetők politikai lojalitás alapú kinevezése és az aktuális kormányzati elvárásoknak való megfelelési kényszer óhatatlanul rontja az állami cégek hatékonyságát, ami – éppen a közösségi tulajdon miatt – halmozódó társadalmi veszteségekkel jár.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem volna életképes, ha nélkülöznie kellene a nemzetközi együttműködőket. Hiába játszotta el a 2010-ben mindenféle külső befolyással szemben szabadságharcot hirdető Orbán Viktor azt, hogy nincs szüksége „nemzetidegen” entitásokra, jól tudja, hogy nélkülük aligha őrizhetné meg a hatalmát.

„Nem lesz választási költségvetés” – szögezte le a negyedik ciklusára aspiráló Orbán Viktor március 6-án, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján. Mondta ezt egy nappal azelőtt, hogy a kormány döntött a „téli rezsicsökkentésről”, vagyis a különös hideg miatt megemelkedett rezsiszámlák 12 ezer forintos kompenzálásáról, valamint a nyugdíjasok 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalvánnyal nyomatékosított húsvéti ajándékáról.

Mennyire tették kockázatossá a magyar bankrendszert az utóbbi évek tulajdonosi változásai? – szegezte nekem a kérdést a Pénzügykutató 50. születésnapját megülő konferencia kerekasztal-beszélgetésének moderátora, Farkas Zoltán azt követően, hogy röviden ecseteltem a bankszektor „nemzetiesítésének” jelen állását.

Ötven éve, 1968. január 1-jén lépett működésbe a szocialista gazdaságirányítás megreformált modellje, az Új Gazdasági Mechanizmus.

Szokatlan tendencia ütötte fel a fejét a fejlett világban: mind nagyobb körben válnak jellemzővé a negatív kamatok és hozamok, vagyis a megtakarító fizet azért, hogy kölcsönadhatja a pénzét. A bankbetétekre a legtöbb országban (nálunk is) a lakosságnak csak azért nem kell fizetnie, mert törvény írja elő, hogy számukra nem állapítható meg negatív kamat.

Ne féljenek, nem őrültem meg: bármilyen vonzó is, de e hasábokon nem kezdek krimit írni. A címben idézett megnevezés a Nemzetgazdasági Minisztérium felhívásában szerepel. „A GRÁNIT Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság Magyar Állam tulajdonában álló társasági részesedésének (részvényeinek)” értékesítésére vonatkozó pályázatra az ajánlatot cégjelzés nélküli zárt borítékban kell benyújtani, amelyen kizárólag az „Aranyalma Projekt” elnevezést lehet feltüntetni.

Néhány hete, a Joint Venture Szövetségben Varga Mihály azzal hárította el az euró bevezetését feszegető kérdést, hogy hosszú távon nem mondhat le róla a magyar gazdaságpolitika, de azért nem kell elsietni.

A magyar kormány már június közepén elfogadtatta a parlamenttel a jövő évi költségvetési törvényt. Gyorsan változó világunkban nehéz ugyan másfél évre előre tervezni, de kormányunk kiváltságos helyzetben van, hiszen egy maga alkotta jogszabály jóvoltából bármikor a tetszése szerint módosíthatja a költségvetést. (Az ideit legutóbb éppen most, a jövő évi megszavazásával együtt írták át.)

Május közepén kezdhette meg a toborzást az első „lakáslottót” működtető Central NOK Szervező Zrt., amelynek a korábban fogyasztói csoportokat szervező Poligrupo Hungária Zrt.-n keresztül a Carion Holding a tulajdonosa. Az Az Én Pénzem portál a fogyasztóvédelmi hatóság adatbázisának vizsgálata alapján már tavaly márciusban megállapította, hogy a Nemzeti Otthonteremtési Közösségekről (NOK) alig egyetlen nap alatt meghozott törvény pont olyan feltételeket szabott meg a szervezők számára, amelyeknek kizárólag ez a cégcsoport felelt meg.