Miért aktuális ez a példabeszéd? Ma már nem a növekedést fetisizáló tervgazdaságban élünk ugyan, de az utóbbi évekre jellemző, túlfűtött dinamika kifulladása most is előhívhatja a rossz reflexeket. Bár az Orbán-kormány a korábbi 7 százalék helyett már „csak” 4 százalékot tartósan meghaladó növekedési ütemet vizionál, a magyar gazdaság mai állapotában ez is illuzórikus. Az elmúlt évek fejlődése ugyanis korántsem volt „harmonikus”, az erőltetett növekedés számos diszharmóniatünetét felmutatta. Kornai tipológiájához visszanyúlva, áldozatok, halasztások és mulasztások tapasztalhatók az ösztönzőnek és igazságosnak mondott jövedelemelosztásban, az egészségvédelemben, az oktatási esélyegyenlőségben, a nők társadalmi egyenlőségében, a kutatás és fejlesztés előmozdításában, a környezetvédelemben.
Az elmúlt években a magyar gazdaság dinamikája meghaladta a termelési tényezők által meghatározott, saját potenciális növekedésének ütemét. Ezt elsősorban a külső erőforrások tették lehetővé: főként az Európai Unióból érkező támogatások, de az alacsony energia- és nyersanyagárak miatt javuló külkereskedelmi cserearányokból fakadó jövedelem, a nemzetközi pénzbőséggel együtt járó alacsony kamatok és a külföldi munkavállalók hazautalásai is táplálták a növekedést. Emellett a bérek és a vállalkozói jövedelmek emelésével, a direkt adók mérséklésével a fiskális politika is fűtötte a növekedést, ám ennek a humántőkébe (egészségügybe, szociális ellátásokba, oktatásba) irányuló befektetések estek áldozatul.
A jövőbeli fejlődés két fő kérdése az, hogy vajon továbbra is fennmarad-e a növekedést tápláló kedvező külső környezet, illetve ha nem, akkor megerősödtek-e a magyar gazdaság bővülésének belső tényezői. Az első kérdésre egyértelműnek látszik a nemleges válasz. Az Európai Unió 2014–2020-as költségvetési ciklusára Magyarországnak megszavazott támogatások zömét a kormány már kiosztotta, a nyertesek el is költötték, annak ellenére, hogy a pénz egy részét még nem utalták át Brüsszelből (és a közbeszerzéseknél észlelt csalások miatt lehetséges, hogy nem is fogják), a következő hétéves ciklusban pedig eleve kevesebbre számíthatunk. Az elmúlt évekre jellemző világgazdasági konjunktúra leáldozóban van (többen már recessziót, néhányan egyenesen újabb válságot prognosztizálnak), ami rossz hír a külkereskedelemtől erősen függő országunk számára. A fő partnerünknek számító euróövezet, és azon belül a német gazdaság növekedésének lassulása az onnan érkező keresletet is visszaveti, exportunk mérséklődése pedig a hozzá kapcsolódó jövedelmeket is csökkenti. Külső környezetünk fontos kockázati tényezője a Trump által gerjesztett kereskedelmi háború, amelynek egyik fő vesztese lehet a járműiparra támaszkodó magyar gazdaság.
A külső források elapadása azért is nagy baj, mert a növekedés belső tényezői a tetemes uniós támogatások ellenére sem erősödtek meg kellően: a hosszabb távon is fenntartható növekedési potenciált csupán 2 százalék körülire becslik az elemzők, ami aligha elegendő a fejlett országokhoz való felzárkózáshoz. Ez megerősíti az állami támogatásokról, nemzetközi segélyekről szerzett tapasztalatokat: azt, hogy az ilyen ingyenpénzek zöme nem a nemzeti jövedelmet tartósan megnövelő tevékenységekben hasznosul, hanem vagy a politikai hatalom klientúrájának gyarapodását szolgálja, vagy presztízsberuházásokra költik el. A támogatások csak egyszeri lökést adnak a gazdaságnak, miközben a létrehozott kapacitások nem vagy alig termelnek új jövedelmet.
Minthogy 2019 után megroggyannak a külső támaszok, fenntartható módon csak a belső erőforrások felhasználásának javításával, a potenciális növekedés ütemének emelésével érhető el a most előre jelezhető 2-3 százalékosnál nagyobb dinamika (az IMF például 2022-re már csak 2,2 százalékot prognosztizál). Elvileg ezt szolgálhatná az MNB-ben kidolgozott 180 (!) pontos versenyképesség-növelő program, ám kétséges, hogy annak csak évek múlva jelentkező eredményét türelmesen kivárná a kormány. A voluntarista Orbántól inkább az várható, hogy a gázpedál taposásával, és nem a sebesség időleges visszakapcsolásával próbál úrrá lenni az emelkedőn.
Mivel lökheti előrébb a kormány 2019 után a magyar gazdaság szekerét? Kézenfekvő lehetőség a Paks 2 beruházás, ám azzal – egyebek mellett – az a gond, hogy a forrásául szolgáló 10 milliárd eurós orosz kölcsön egyaránt megnöveli az államadósságot és az ország külső eladósodottságát, amit Brüsszel mellett a hitelminősítők sem néznének jó szemmel. (Az uniós támogatások úgy lódították meg a gazdaságot, hogy – a beáramló deviza révén – még javították is az ország egyensúlyi helyzetét.)
A gyors gazdaságélénkítés másik módja a kereslet fiskális és monetáris eszközökkel serkentett bővítése. Az utóbbi két évben ez valóban bevált, ám mára jócskán megváltozott a helyzet. Egyrészt felerősödött az inflációs veszély, amit eddig a deflációs nemzetközi környezet semlegesített. Másrészt a kereslet-élénkítő politika sikerét egyre inkább akadályozza a kínálatot meghatározó kapacitások szűkössége. A szakképzett munkaerő oldaláról ez már ma jelentkezik, de hamarosan a mind gyorsabban elavuló fizikai tőkében és az immateriális beruházások hiányában is megmutatkozik. Az információs-kommunikációs technológiákra és a szolgáltatások térnyerésére épülő modern társadalomban aligha táplálhatják tartósan a gazdaság növekedését a magyar kormány által favorizált (és jelentős összegekkel támogatott) járműipari beruházások. Hiába tűzi az innováció jelszavát a zászlajára a kormány, ha közben a tanulási képességeket elsorvasztó oktatási rendszert alakít ki, és szétveri a tudományos kutatás hálózatát.
Az elapadó külső források az erre időben nem felkészülő magyar kormányt rövid távú dinamizáló intézkedésekre késztetik, amelyek tovább erodálják a gazdasági növekedés harmóniáját. Erre jó példát mutat a szociális hozzájárulás folyamatos csökkentése, amely úgy bővíti a vállalatok jövedelmét, hogy közben elvonja a már ma is romokban heverő egészségügyi és szociális ellátások, valamint a nyugdíjrendszer forrásait. A növekedés forszírozásának hasonló áldozatokkal járó módszereire gazdag tárházat kínálnak a múlt század ötvenes és hetvenes évei. Lehet belőlük szemezgetni.
