Végel László

A nemrég elhunyt Latinka Perović, a szomszédos ország demokratikus mozgalmainak egyik legfontosabb szereplője egész életében azok ellen a folyamatok ellen küzdött, amelyek most is trendet alkotnak déli szomszédunknál.

1968 tavaszán az Adria-parti Splitben kiváló jugoszláviai szociológusok az ifjúságról tanácskoztak. Szakszerű felmérések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az önigazgatású szocializmus lombiknemzedéke apátiába süllyedt, apolitikus és kívül rekedt a társadalmi folyamatokon; a viszonylagos jóléti szocializmus alapjaiban ingatta meg a lázadás ethoszát.

Az eddigieknél óvatosabb ígéretekkel, de a szokottnál durvább hangnemben folyt a parlamenti, tartományi, önkormányzati és az előre hozott államelnöki választások kampánya. Háttérbe szorult a nemzeti retorika és Kosovo, az ellenzéki pártok éppúgy időnyerésre játszottak, mint a kormányerők.

Szerbiában általános elkeseredést váltott ki az ENSZ Nemzetközi Bíróság tanácsadói véleménye, mely szerint Kosovo 2008-ban kikiáltott függetlensége nem ellentétes a nemzetközi joggal. Az elhangzottak után a szerbiai képviselőház az össznemzeti egységet demonstrálva azonnal határozati javaslatot fogadott el, amelyet - miután rendkívüli ülésén a kormány is jóváhagyta - előreláthatólag szeptemberben az ENSZ-közgyűlés elé terjeszt. A rendelkezés közzétételének napján, sőt órájában az ország összes ortodox templomában megkondultak a harangok, a pópák imadélutánra invitáltak, hogy a szerb igazságért fohászkodjanak.

Szerbia január 20-án (és minden jel szerint a február 3-i második körben) köztársasági elnököt választ. A legesélyesebb két jelölt, a mérsékeltként számon tartott, jelenleg hivatalban lévő államelnök, Boris Tadic és a radikális Tomislav Nikolic fej fej mellett halad.

Július végén az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy döntött, hogy a Kosovónak függetlenséget ígérő Ahtisaari-tervet egyelőre félreteszi, és új szerb-albán tárgyalássorozattal próbálkozik. Az albánok a fogukat szívják, a szerb parlament pedig gyermeki örömében megint elfogadott egy határozatot arról, hogy Kosovót nem adják senkinek.

Bár a sajtó történelmi jelentőségű választásokat jövendölt, nem történt meglepetés vasárnap. A radikálisok kapták a legtöbb szavazatot, velük szemben a demokratikus irányultságú pártok vicsorognak. Leginkább egymásra - pedig együtt fognak kormányozni.

Hét évvel Milosevic megbuktatása után, miközben Románia és Bulgária az uniós tagságot ünnepli, a szerbiai polgárok azon töprengenek, vajon ki csempészte sátrukba a csúnya lányt.

Doris Pack arról beszélt, hogy a rendőrségben és az igazságszolgáltatásban arányos képviselethez kell juttatni a vajdasági kisebbségeket, szükség van az oktatás és nevelés területén a toleranciát elősegítő lépésekre, a menekülteket be kell vonni a vajdasági kulturális folyamatokba és javítani kell a kisebbségek foglalkoztatásán.

Magyarország uniós csatlakozásának a határon túliakra kiterjedõ következményei mélyrehatók és ellentmondásosak. A részletek iránt érzéketlen, rossz mederben folyó, bizalmatlansággal terhes népszavazási kampányban az ország végre szembesült ezekkel a problémákkal. A kisebbségieket fájdalmas sokkhatás érte, az anyaországi polgárok lelkiismereti dilemma elé kerültek: lehetséges-e e bonyolult, sok részletbõl álló feladatra egyszerû igennel és nemmel válaszolni. Az eredménytelen népszavazás visszautalta a kérdést oda, ahol az elmúlt másfél évtizedben helye lett volna: a parlamentbe.

A vajdasági tartományi és helyhatósági választások múlt heti, második fordulójának legfõbb tanulságáról immár nem lehet nem tudomást venni.