Nekrológ

A Balkán demokrata Sziszüphosza

Latinka Perović (1933–2022)

  • Végel László
  • 2023. január 4.

Külpol

A szerbiai demokratikus mozgalmak egyik legfontosabb szereplője december 12-én, életének 90. évében hunyt el. Latinka Perović élete és munkássága hűen tükrözte a balkáni világ ellentmondásait, drámáját és kudarcait. Aktív szereplője volt Európa 1945 utáni legnagyobb experimentumának, az orosz modelltől eltérő, több nemzet együttműködésén alapuló, szocialista Jugoszlávia aranykorának, s tanúja és kritikusa volt annak a történetnek, amely során ez az ország Európa leggyengébb láncszemeként és páriájaként, véres háborúkban megsemmisült.

Családja, rokonai 1941-ben csatlakoztak a kommunisták vezette antifasiszta mozgalomhoz. Párhuzamosan diplomázott történettudományokból és politikai tudományokból a belgrádi egyetemen, de már korábban, 1951-ben tagja lett Jugoszlávia Kommunista Pártjának. 1965-ben a Szerbiai Kommunista Szövetség Központi Bizottságának tagja, majd titkára lett. Erről a posztjáról a liberalizmus vádjával 1972-ben Tito javaslatára eltávolították; két évvel később ki is zárták a pártból. 1976 és 1998 között az Újkori Szerb Történeti Intézetben dolgozott, kutatási területe a szerbiai liberális és a nemzeti radikális pártok és mozgalmak eszmetörténete volt. Több mint 20 monográfiát írt, számtalan forráskiadást, esszét, tanulmányt, előadást tett közzé, annak ellenére, hogy 1983-ig publikációs tilalom alatt állt. Iskolát teremtett, számos fiatalabb történész vallja magát a tanítványának. És közben a „másik Szerbia” szellemi iránytűje lett.

*

A hatvanas években Szerbiában tavaszi szellők lengedeztek. 1968-ban a nyugati orientációjú volt külügyminiszter, Marko Nikezić lett a Szerbiai Kommunista Szövetség elnöke, a párt második embere pedig a tudósnak készülő Latinka Perović.

Jugoszlávia nyitottsága, meghatározó nyugati gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai ekkorra súlyos ellentmondásokhoz vezettek a politikai rendszeren és a politikai kultúrán belül. Tito 1948-ban eltávolodott a sztálinizmustól, ügyes külpolitikával egyensúlyozott a bipoláris világban, megalapozta az el nem kötelezettség politikáját. A Vajdaság és Koszovó autonómiájának biztosításával korlátokat állított az országon belüli szerb teljhatalom elé, nagyobb önállóságot adott a tagköztársaságoknak, és ezzel biztosította a nemzetek közötti erőegyensúlyt is. Mindeközben erőteljesen modernizálta az országot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.