Szerbia az orosz csapdában

Teljes szívvel

  • Végel László
  • 2022. március 30.

Külpol

Április 3-án Szerbiában is elnök- és parlamenti választásokat tartanak. Az államelnök Vučić és pártja magasan vezetnek, a szétforgácsolódott demokratikus ellenzék máig nem állt talpra a 2020-as bojkott után, s közben a nép túlnyomó többsége Putyinnak szurkol. A szörnyű háborús tükörben az ország önmagával néz szembe.

Az egyébként is zavaros politikai térben az orosz agresszió minden eddiginél nagyobb zűrzavart keltett. Az erősen felaprózott, határozott alternatívát nem kínáló ellenzéki pártok közötti ellentétek súlyosan elfajultak – de a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) programja abban az egyébként szinte elképzelhetetlen esetben sem szenvedne vereséget, ha a párt maga igen, hiszen az ellenzék is az ő programjukat valósítaná meg.

Míg az ukrajnai háború kitörése előtt e pártok a demokratikus értékeket, az autokrata rendszer felszámolását hirdették, az ukrajnai városok bombázása után maguk is a NATO-ellenes narratívára, a Nyugat- és Amerika-ellenességre zendítettek rá. A közéletben pedig felerősödött a Putyin iránti rokonszenv. Egy – de csak egy! – újvidéki civil szervezet követelte, hogy fosszák meg Vlagyimir Putyint Újvidék városának díszpolgári címétől, ezt azonban a polgármester határozottan elutasította: „nincs napirenden”. A többi néma csend – mely csend azonban nem váratlan. Az utóbbi egy-két évtizedben Szerbiában valóságos Putyin-kultusz alakult ki. Az orosz vezér Újvidéken kívül még vagy egy tucat város díszpolgára, amelyek közül kitűnnek a vajdaságiak: Újvidék, Zombor, Apatin, Hódság, Kikinda, Šid; de felsorakozott Mladenovac, Raška, Loznica, Vladičin Han, Ljubovija, Svilajnac is. A legbizarrabb pedig, hogy a szerbek lakta, észak-koszovói Zvečan egész Koszovó díszpolgárává ütötte Vlagyimir Vlagyimirovicsot. De az oroszok sem maradtak adósak. Aleksandar Vučić államelnököt az Alekszander Nyevszkij-renddel tüntették ki, aminek a visszautasítását még az ellenzék sem javasolta.

Nem csak az energia

Szerbia 100 százalékban az orosz gáztól függ, és az olajipar is orosz tulajdonban van; ez utóbbit a kormánypártok és az ellenzéki pártok együtt játszották – a közgazdászok vélekedése szerint áron alul – orosz kézre. (A Gaz­prom 2008-ban szerzett többségi részesedést a NIS szerb olajipari vállalatban.) Ezt a lépést annak idején egyaránt támogatta Boris Tadić demokrata pártelnök, Vojislav Šešelj, a szélsőséges Szerb Radikális Párt első embere és Vojislav Koštunica, a nacionalista pártvezető is. De az is nyilvánvaló, hogy a teljes energetikai kiszolgáltatottság az Oroszország iránti feltétlen bizalom következménye; egyfajta politikai hitvallásé tehát. Szerbiát erős érzelmi, történelmi és kulturális hagyományok fűzik Oroszországhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.