Szerbia az orosz csapdában

Teljes szívvel

  • Végel László
  • 2022. március 30.

Külpol

Április 3-án Szerbiában is elnök- és parlamenti választásokat tartanak. Az államelnök Vučić és pártja magasan vezetnek, a szétforgácsolódott demokratikus ellenzék máig nem állt talpra a 2020-as bojkott után, s közben a nép túlnyomó többsége Putyinnak szurkol. A szörnyű háborús tükörben az ország önmagával néz szembe.

Az egyébként is zavaros politikai térben az orosz agresszió minden eddiginél nagyobb zűrzavart keltett. Az erősen felaprózott, határozott alternatívát nem kínáló ellenzéki pártok közötti ellentétek súlyosan elfajultak – de a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) programja abban az egyébként szinte elképzelhetetlen esetben sem szenvedne vereséget, ha a párt maga igen, hiszen az ellenzék is az ő programjukat valósítaná meg.

Míg az ukrajnai háború kitörése előtt e pártok a demokratikus értékeket, az autokrata rendszer felszámolását hirdették, az ukrajnai városok bombázása után maguk is a NATO-ellenes narratívára, a Nyugat- és Amerika-ellenességre zendítettek rá. A közéletben pedig felerősödött a Putyin iránti rokonszenv. Egy – de csak egy! – újvidéki civil szervezet követelte, hogy fosszák meg Vlagyimir Putyint Újvidék városának díszpolgári címétől, ezt azonban a polgármester határozottan elutasította: „nincs napirenden”. A többi néma csend – mely csend azonban nem váratlan. Az utóbbi egy-két évtizedben Szerbiában valóságos Putyin-kultusz alakult ki. Az orosz vezér Újvidéken kívül még vagy egy tucat város díszpolgára, amelyek közül kitűnnek a vajdaságiak: Újvidék, Zombor, Apatin, Hódság, Kikinda, Šid; de felsorakozott Mladenovac, Raška, Loznica, Vladičin Han, Ljubovija, Svilajnac is. A legbizarrabb pedig, hogy a szerbek lakta, észak-koszovói Zvečan egész Koszovó díszpolgárává ütötte Vlagyimir Vlagyimirovicsot. De az oroszok sem maradtak adósak. Aleksandar Vučić államelnököt az Alekszander Nyevszkij-renddel tüntették ki, aminek a visszautasítását még az ellenzék sem javasolta.

Nem csak az energia

Szerbia 100 százalékban az orosz gáztól függ, és az olajipar is orosz tulajdonban van; ez utóbbit a kormánypártok és az ellenzéki pártok együtt játszották – a közgazdászok vélekedése szerint áron alul – orosz kézre. (A Gaz­prom 2008-ban szerzett többségi részesedést a NIS szerb olajipari vállalatban.) Ezt a lépést annak idején egyaránt támogatta Boris Tadić demokrata pártelnök, Vojislav Šešelj, a szélsőséges Szerb Radikális Párt első embere és Vojislav Koštunica, a nacionalista pártvezető is. De az is nyilvánvaló, hogy a teljes energetikai kiszolgáltatottság az Oroszország iránti feltétlen bizalom következménye; egyfajta politikai hitvallásé tehát. Szerbiát erős érzelmi, történelmi és kulturális hagyományok fűzik Oroszországhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.