Szerbia az orosz csapdában

Teljes szívvel

  • Végel László
  • 2022. március 30.

Külpol

Április 3-án Szerbiában is elnök- és parlamenti választásokat tartanak. Az államelnök Vučić és pártja magasan vezetnek, a szétforgácsolódott demokratikus ellenzék máig nem állt talpra a 2020-as bojkott után, s közben a nép túlnyomó többsége Putyinnak szurkol. A szörnyű háborús tükörben az ország önmagával néz szembe.

Az egyébként is zavaros politikai térben az orosz agresszió minden eddiginél nagyobb zűrzavart keltett. Az erősen felaprózott, határozott alternatívát nem kínáló ellenzéki pártok közötti ellentétek súlyosan elfajultak – de a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) programja abban az egyébként szinte elképzelhetetlen esetben sem szenvedne vereséget, ha a párt maga igen, hiszen az ellenzék is az ő programjukat valósítaná meg.

Míg az ukrajnai háború kitörése előtt e pártok a demokratikus értékeket, az autokrata rendszer felszámolását hirdették, az ukrajnai városok bombázása után maguk is a NATO-ellenes narratívára, a Nyugat- és Amerika-ellenességre zendítettek rá. A közéletben pedig felerősödött a Putyin iránti rokonszenv. Egy – de csak egy! – újvidéki civil szervezet követelte, hogy fosszák meg Vlagyimir Putyint Újvidék városának díszpolgári címétől, ezt azonban a polgármester határozottan elutasította: „nincs napirenden”. A többi néma csend – mely csend azonban nem váratlan. Az utóbbi egy-két évtizedben Szerbiában valóságos Putyin-kultusz alakult ki. Az orosz vezér Újvidéken kívül még vagy egy tucat város díszpolgára, amelyek közül kitűnnek a vajdaságiak: Újvidék, Zombor, Apatin, Hódság, Kikinda, Šid; de felsorakozott Mladenovac, Raška, Loznica, Vladičin Han, Ljubovija, Svilajnac is. A legbizarrabb pedig, hogy a szerbek lakta, észak-koszovói Zvečan egész Koszovó díszpolgárává ütötte Vlagyimir Vlagyimirovicsot. De az oroszok sem maradtak adósak. Aleksandar Vučić államelnököt az Alekszander Nyevszkij-renddel tüntették ki, aminek a visszautasítását még az ellenzék sem javasolta.

Nem csak az energia

Szerbia 100 százalékban az orosz gáztól függ, és az olajipar is orosz tulajdonban van; ez utóbbit a kormánypártok és az ellenzéki pártok együtt játszották – a közgazdászok vélekedése szerint áron alul – orosz kézre. (A Gaz­prom 2008-ban szerzett többségi részesedést a NIS szerb olajipari vállalatban.) Ezt a lépést annak idején egyaránt támogatta Boris Tadić demokrata pártelnök, Vojislav Šešelj, a szélsőséges Szerb Radikális Párt első embere és Vojislav Koštunica, a nacionalista pártvezető is. De az is nyilvánvaló, hogy a teljes energetikai kiszolgáltatottság az Oroszország iránti feltétlen bizalom következménye; egyfajta politikai hitvallásé tehát. Szerbiát erős érzelmi, történelmi és kulturális hagyományok fűzik Oroszországhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.